Emberek közt hatékonyan

Mi is a szupervízió?
Bizony nem könnyű a kérdést röviden megválaszolni!
A szupervízió, a szupervizor ma már Magyarországon is ismert, használt szavak.
Jelentését azonban nem lehet egy-két szóval, egyszerűen megfogalmazni.
Multinacionális szervezetekben ugyanis, nálunk is, a “szupervájzor” egy pozíció és feladatkör, egyfajta minőségellenőr. Humán területeken viszont úgy mondjuk, hogy szupervizor és kétféle feladatot is jelenthet.
Egy belső tanácsadást, ellenőrzést, segítést, illetve egy külső, független tanácsadást, kisérést, támogatást.
A fogalom tehát régi, de a jelentése, a tartalma az utóbbi mintegy 100 évben folyamatos változáson ment át.
S mintegy három évtizede, hogy két modell alapján definiáljuk:
– az egyik az un. amerikai modell, amely szerint a szupervizor egy szervezet, hierarchia belső, tapasztalt tagja, aki kontroll funkciót tölt be, felelős a szupervizált munkájának a  minőségért, a teljesítményért.
– a másik az un. európai modell ,amely szerint a szupervizor egy külső, pártatlan, független “szem”, segítő-tanácsadó, aki nem része a hierarchiának, így a teljesítményért sem felelős közvetlenül.

Ez utóbbi szakmai képviselőjeként, posztgraduális egyetemi oktatójaként
-    a képzés a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészkarának Pszichológiai Intézetében folyik -  a továbbiakban az európai modell szerinti szupervízióról osztanék meg néhány fontos gondolatot.

Mi tehát a szupervízió? Ami Európában kb.30 éve már önálló szakma, professzió is?

Astrid Schrejögg szupervizor kolléga például úgy fogalmazta meg igen találóan, hogy “a foglalkozásbeli örömök és bánatok tematizálása”!
Igen, egy olyan sajátos tanácsadási forma, amelynek középpontjában a dolgozó, hivatását gyakorló ember áll, a sikereivel és a problémáival. S amelyben a vezető vagy a szakember személyre szabottan, az erőforrások mobilizálása révén a szupervizorral együtt találja meg a fejtörést okozó, feszültséggel teli helyzet kulcsát, vagy például az elakadás, a stressz okait. Mindezeket tudatosítva és megnevezve partneri viszonyban együtt teremtik meg az elmozdulás, az új perspektíva kibontakozásának a lehetőségét.
A szupervízió az önreflexió eszközeivel segít abban, hogy az adott körülmények között a lehető legoptimálisabban végezhessük a munkánkat. Segít, hogy megértsük, hogy: egy adott szakmai helyzetben esetleg nem érhetünk el többet, mint amennyit elértünk, de ne is érjük be kevesebbel! - fogalmazta meg Wiesner Erzsébet, aki az 1990-es évek elején szupervizor diplomájával Kasselból hazaérkezve  kezdeményezője volt majd vezetője lett az 1998-ban elindított első magyar egyetemi szintű posztgraduális szupervízor képzésnek.
A szupervízió mindig folyamat: beszélgetés-sorozatot jelent, alkalmanként másfél – három órás találkozásokat. A folyamat jelleg azt is jelenti, hogy a behozott kérdések, az esetek feldolgozása nem pusztán egy adott konkrét helyzetre, és adott időpontra vonatkozik, hanem az eset folyamatának előzményeire és következményeire is.
Életünk legtöbb területén – így a hivatásunkban – általában csak a folyamatok végeredményeivel szembesülünk. A folyamatnak magának sokszor csak részesei vagyunk, nem tudatosulnak azok a motívumok, amik mozgásba lendítik a történéseket, és sokszor nem ismerjük fel, hogy milyen eszközökkel és milyen úton értünk el egy meghatározott eredményt. Rejtve marad az ítéletalkotás folyamata, az az út, hogy hogyan jutunk el az elemzéstől a döntésig.
A szupervízió célja, hogy a szupervizált partner rápillanthasson például a saját maga által alkotott hiedelmekre, érzelmei meghatározottságára, szubjektív észlelése korlátaira, de ami még fontosabb: saját belső lehetőségeinek gazdagságára is…
A folyamat középpontjában a szupervizált partner szakmai személyisége áll, a megfigyelés a szupervizált gondolkodási mozgásához, fogalomalkotásához kapcsolódik és segít neki eszközt adni, végrehajtani a szükséges korrekciós lépéseket.
A szupervíziót definiáljuk egyebek között még:
– sajátélményű tapasztalati tanulásnak
– akció-tanulásnak
– kérdezve tanulásnak,
– a kérdezés művészetének
– a tanulás tanulásának is.
A kérdezés azonban sajátos a szupervízióban. A szupervizor, a kísérő, segítő nem azért kérdez, hogy saját kíváncsiságát maximálisan kielégítse, hanem azért, hogy a szupervizált partnere tudjon meg többet saját helyzetéről, eredményességéről vagy problémáiról elakadásairól. A szupervízióban a legfontosabb, hogy kapcsolatba kerüljön a segítséget kérő a pillanatnyi lelki, fizikai állapotával és hogy másképp is, más-más nézőpontokról is rátekinthessen a szupervíziós ülésre behozott szituációjára, s benne saját működésére. A szupervizor – úgy mondjuk, hogy – tükröt tartva sajátos visszacsatolásokat nyújtva teszi ezt intenzívvé. S mivel a szupervízióban a mentális karbantartás az erősségekre, az erőtartalékokra épül, valóban megtörténik a hiteles elmozdulás, elindul a fejlődés
Szupervíziót egyéni, vagy csoportos formában tarthatunk Team-fejlesztés keretében teljes teamekkel dolgozunk. Szupervízióra sor kerülhet a szervezeten belül, vagy kívül.

Milyen témák kerülhetnek szóba a szupervízióban?
– A kliensekkel való szakmai  kapcsolat
– A saját szakmai működésmód  átlátása
- a keretek, határok, kompetenciák tisztázása és tartása
- kommunikációs problémák
- döntési-, konfliktus- és krízishelyzetek
- értékszemlélet, előítéletek és ezek hatásai stb.
– A kiégés (burnout) felismerése, kezelése
– A stressz-jelenségek feldolgozása
– A szakmai kapcsolatok kezelése
- az intézményen belüli kapcsolatok átlátása
- a velük való bánni tudás valamint
- az intézményen belüli, kívüli együttműködések
- a szervezeti átalakítások és a nyomukban újjászerveződő együttműködések
– A karrierépítés, a kezdő szakemberek támogatása
– A szervezetfejlesztési folyamatokat
szintén hatékonyan kísérheti a szupervízió

A szupervizor

"Az “ideális szupervizor” vonásai a nyitottságban, az empátiában, a reflexivitásban, az állandó önképzésben, a felelős, árnyalt, de őszinte kommunikációban ragadhatók meg. Igyekszik elfogulatlan lenni, nem ítélkezik, nem minősít, nem domináns, nem is megoldás-vagy “ész-osztó”. Az elakadásokban sem direkt tanácsokkal, hanem a megértés, a belátás és az önreflexió fejlesztésével segít a szupervizáltnak.
Aki szupervízió vezetésére vállalkozik, annak az átlagosnál mélyebb, több önismeretre van szüksége. Saját érzéseinek, pszichés működésének kezeléséhez jártasságot kell szereznie. A megfelelő személyiségen túl a szupervizornak szakszerű tudással, gazdag, módszerbeli eszköztárral és megfelelő terepkompetenciával kell rendelkeznie.
A szupervizor a folyamatot érzékenyen tereli, ráérezve, hogy mikor mit jelezhet, mit tükrözhet, mit emelhet reflektorfénybe." (Wiesner E.)
A professzionális szupervizor (aki posztgraduális egyetemi diplomával rendelkezik) maga is vállalja a szupervízióban (kollegiális, peer szupervízióban, kontroll szupervízióban) való folyamatos részvételt. A tanulás saját maga számára is állandó, szerves folyamat, hiszen a saját személyisége, mint alapvető munkaeszköz, szintén változik, fejlődik a kölcsönösen ható szupervíziós munka során.

Bán Zsuzsanna

Senior szupervízor-coach