Melyik az igazi arcod, avagy szükség van-e szerepekre?

Akár akarjuk, akár nem, különböző szerepekben kell megjelennünk. Ilyenek például a szülő vagy a gyerek szerepe. Aki olyan szerencsés, hogy egyszerre játszhatja mindkettőt, azaz van már saját gyermeke és még élnek a szülei, az pontosan tudja, hogy egészen másképpen nyilvánul meg a kétféle helyzetben.
De mondhatnám akár a főnök és beosztott szerepkörét is példának. Ezek is olyan feladatkörök, amelyek akár egy emberben is találkozhatnak, aki például középvezető egy vállalatnál.
Bizonyára egyszerűbb lenne az életünk, ha úgymond csak egyféle módon kellene viselkednünk mindenhol, de a mai társadalmi berendezkedésben ezt nem tudjuk megvalósítani.
Viszont, ez nem jelenti azt, hogy nem adhatjuk önmagunkat akár valamennyi szerepkörben. Hiszen jó esetben az alap értékrendünk az egy és ugyanaz, bármelyik szerepet öltjük is magunkra.
Ha mindig következetesen ehhez a belső mércéhez igazodunk, akkor hitelesek lehetünk minden szerepünkben.
A különböző szerepekhez tartozó elvárások olykor bizony okozhatnak belső konfliktust is egy adott személyben. Célszerű ilyenkor is arra a bizonyos belső hangra hallgatni és aszerint megkeresni a legjobb megoldást. És akkor talán mindig önmagunk lehetünk.

új hozzászólás küldése >>