Szervezet-fejlesztés

Ki merjük-e engedni a palackból a szellemet?
A teljes szervezetet érintő változási folyamatok kezelése

Emlékszem a napokban egy szervezetfejlesztő klasszikust forgatva mosolyogtatott meg a könyv előszava, amely valamikor az 50-es években íródott , és a szervezetfejlesztés fontosságát és szükségszerűségét a gyorsan változó világgal, és az ahhoz való alkalmazkodás rugalmasságával indokolja.  Vajon ha élne a szerző, hogyan minősítené a mai idők, a világ, és a környezet változásának tempóját?

Gelei András kollégámmal gyakran tanakszunk azon, mit is jelent a szervezetfejlesztés a mai világban. Lehet-e még úgy, ahogyan a szakma nagyatyjai elképzelték, szervezetet fejleszteni? Egy alapos diagnózis után van-e idő a tükör-tartásra, meg lehet-e tervezni a beavatkozást a folyamat elején? A tavalyi év elején éppen egy pályázati munka készítése közben döbbentem rá, hogy amire három évvel ezelőtt még volt idő, lehetőség, hogy egy 1,5 éves fejlesztési folyamatot tervezzünk meg majd meg is valósítsuk, csak egészen apró módosításokkal, az ma már szinte elképzelhetetlennek tűnik.

A tempó, a változás tempója gyorsul. A szervezetek alkalmazkodó képessége, rugalmasságuk, akár a teljes működésmódot érintő újratervezések korát éljük. Egyáltalán nem mindegy ma már, hogy egy szervezeti átalakulás milyen gyorsan valósul meg. Egy olyan módszert szeretnék bemutatni, amihez nagy és gyors változások esetén érdemes nyúlni, olyan helyzetekben, amikor senki sem tudja egészen biztosan, mi is a jó megoldás a helyzetben, csak az a biztos, hogy valamit máshogy kell csinálni, mint eddig ahhoz, hogy fennmaradjon a cég, hogy sikeres legyen.

tovább olvasom

Vezetői elvonulás
Adj időt önmagadnak

Csukd be egy pillanatra a szemed és gondold végig mi mindent tettél alig két hónapja a 2012-es éved zárásáért és a 2013-as elkezdéséért?  Talán te épp azok közé tartozol, akiknek vannak visszatekintő, az évet összegző szokásai és esetleg töltesz időt az előtted álló év megtervezésével, a célok, álmok összegyűjtésével is?

Sokat halljuk, hogy az évkezdés fogadalmakkal, elhatározásokkal indul, sokaknál akár újrakezdést is jelent. A januári tejfölszínű ködös idő akár szimbóluma lehet a homályos évkezdésnek, annak az időszaknak, amikor a célok-vágyak-álmok már felsejlenek, de még nem látszanak egészen tisztán.

Honnan jössz? Merre mész?

Vezetőként, biztosan foglalkoztat, hogy milyen évet zártál, sőt ezt a számok összegzik is neked. De vajon van-e alkalmad összegezni, hogy mi mindenre lehetsz büszke, hogy mi minden sikerült, és hogy mindebben mi volt a te saját szereped és mit tett a csapatod, kollégáid, beosztottaid? És az összegzést követően vajon megteremted-e a lehetőséget, hogy megálmodd az előtted álló évet, hogy fantáziádat akár egészen szabadon engedve elképzeld, hogy mi mindent vársz magadtól, mi minden lenne jó, ha megvalósulna? És ennek a gondolatmenetnek tulajdonképpen bárhol lehet helye az évben, nem szükségszerűen kötődik az évkezdéshez, a kérdés inkább, hogy megteremtjük-e az összegzés és tervezés idejét szabadon, saját magunkat a középpontjába helyezve?

tovább olvasom

Iskolapad és kultúra

Nagyjából 1991 óta – akkor kérdezte meg tőlem Branyiczky Imre kollégám az egyetemen, hogy lenne-e kedvem szerepet vállalni az induló HRM képzésben – ott mocorog bennem az alapkérdés: De tényleg, kik is azok a HR-esek, és főleg mit tesz, tehet hozzá ez a szakma a szervezetek és a nagyobb közösségek világához? Még mindig nem fogyott ki belőlem a kíváncsiság, és örömmel tapasztalom, hogy a hazai és a nemzetközi világ folyamatos változásával, mindig újabb szempontok, és egyben persze dilemmák és lehetőségek is merülnek fel e szakmai számára. Szóval biztos lesz írni való…

A rovat indulás paradox módon megérkezés élményből fakad. Nemrég tértünk haza ugyanis egy éves angliai családi kalandunkból. Bár nem dolgoztam ott a HR szakmában, ám sok ilyen jellegű szakmai élmény is ért, akár csak TV-t nézve, újságot olvasva, de például 3 gyermekünk iskolai – általános és gimnáziumi – élményeit kísérve is. Korábbi baráti kapcsolatok révén pedig többször találkoztunk, beszélgettünk egy ideje már kint dolgozó magyar HR-es szakmabeliekkel is. Szóval az ördög nem alszik, szinte észrevétlenül gyűltek a szakmai tapasztalatok, így gondoltam az angliai inspirációkkal kezdem ezt a rovatot.

tovább olvasom

Sok cégnél megfigyelhető a "kétarcú" ügyfélkezelés. A szemtől szembe készségesen, vagy akár kedvesen viselkedő munkatársak egymás között "eleresztik" magukat és gyakran igen kritikusan, vagy akár becsmérlően nyilatkoznak az ügyfelekről. Az ilyen viselkedés nem csak egyszerű tiszteletlenség, hanem súlyos veszélyeket hordoz a szervezetre nézve is.

tovább olvasom