Témakör: stratégia

Úgy tűnik, hogy a zord téli időben, a hótakaró alatt talán egy-két zöldhajtás kezd már megbújni. Bár a talaj még fagyos, de óvatosan kikacsingatnak a hó alól, hogy érezhető-e bármi változás. Egy-egy óvatosabb klímaindex is azt mondja, hogy lassan kezd visszatérni valami vérkeringés a piaci artériákba. Végre mernek egyes vezetők arra gondolni, hogy talán nem is olyan messzi időben változnak a lehetőségek és most, egy enyhébb piaci optimizmus mentén meg lehet tenni az első lépéseket a piaci megerősödés, a versenyelőny irányába.
Na de milyen lépéseket...

Mostanában sokszor emlegetett frappáns mondás, hogy munkavállalók munkahelyeket választanak és főnökeiket hagyják ott. Vezetők kiválasztásával foglalkozó szakemberekkel beszélgetve, egymással szöges ellentétben lévő impulzusok érnek engem nap mint nap. Egyesek úgy gondolják, hogy a növekvő munkanélküliség ideiglenes kínálati piacot teremt, így sokkal könnyebbé válhat számukra az ideális munkatárs megtalálása. Mások pedig úgy vélik, hogy az igazán képzett és minőségi vezetők megtalálása éppen hogy nehezebbé vált, hiszen a cégek igyekeznek megtartani a kulcsembereiket és a mennyiségi kínálati piac nem szükségszerűen jelenti a minőségi tartalom növekedését.

De úgy tűnik, hogy a kisebb halmazt jelenti azoknak a felelős döntéshozóknak a köre, akik felismerték a fenti frappáns mondás valós tartalmát és módszeresen áttekintik a kiválasztási és megtartási HR folyamatok minőségét, tartalmát és fejlesztési lehetőségeit.

Mi a szerepe a Humán Erőforrásnak krízis idején, csökkenő ráfordítható források és növekvő munkanélküliség mellett? Egyáltalán, amikor a cégek működési egyensúlyának, profitabilitásának a fenntartása a létkérdés, a látszólag „pénzvivő” területek, mint marketing, humán erőforrás milyen súllyal képviselheti magát a döntéshozatali folyamatokban?  Ez a kérdés nap, mint nap asztalra kerül a föld összes modern gazdaságában. A krízis hatására valóban zajlanak-e változások a HR-ben? Stratégiai partnerré válhat-e a HR?