Hr-es, mint stratéga

„A vezetők tanulnak „HR-ül”, vagy a HR-es menedzsmentet tanul?” Jó a felvetés. Tudnék érveket pro és kontra. Személy szerint több fantáziát látok abban, ha a HR-stratégiai kérdéseket egy professzionális külsősre bízom, aki referenciák alapján már bizonyított és nem reszkírozom meg a klasszikus értelemben vett HR funkciók integrálását a döntési folyamatokba.

Vagyis azt, hogy management tanul HR-t saját bőrömön tapasztaltak alapján részesítem előnyben. Az elmúlt időszakban mint sokan mások mi is átszervezésre kényszerültünk, mely néhány vezető elküldését is maga után vonta. Házon belül intéztük az ügyet külsős segítség nélkül. Rövidtávon megoldás volt pénzügyi szempontból, de hosszútávon bizonytalanságot, elvándorlást és hatékonyságromlást szült a cégben. Több meddő próbálkozás is volt ezeknek a problémáknak a felszámolására a belső HR-el karöltve. Rá kellett jönnünk, hogy vannak olyan tényezők, melyek belső szemlélőnek láthatatlanok maradnak. Megbíztunk egy HR stratégiai tanácsadó céget egy management audittal. Ők - legnagyobb meglepetésünkre - egy jóval komplexebb, majd az egész vállalatra kiterjedő, több szintű audit javaslattal rukkoltak elő. A magasabb költségek ellenére belevágtunk. A négy hetes folyamat végén az egyedi módszertanuknak köszönhetően olyan összefüggésekre világítottak rá, melyeket belülről nem láthattunk. Olyan emberekről derült ki, hogy a vállalatban véleményvezérként tekintenek rájuk, vagy támogató szerepkörben nélkülözhetetlen funkciót töltenek be, akik nem a management tagjai. Az elkészült értékelés alapján átszervezéssel, és két új középvezető felvételével a hatékonyságunk egyértelműen nőtt. Érdekesség még, hogy a belső feszültségeket a tanácsadó cég emberei – bár furcsán hangzik – magukkal vitték.

Hogy mindezt miért írtam le? Egyrészt mert büszke vagyok erre, másrészt mert úgy gondolom, a HR osztályom azzal együtt, hogy kiváló szakemberekből áll, egy hasonló stratégiai együttműködésre - pusztán „belsős” mivolta miatt nem képes.

A menedzsment legyen annyira nyitott, hogy befogadja a HR javaslatait, és legyen annyira belátó, hogy szükség esetén a kivitelezést bízza profi tanácsadókra.

Új hozzászólás küldése >>

Sokminden múlik azon is, hogy mekkora cégről beszélünk. A kicsiknél a HR egyenlő a vezetőséggel és így ott nem releváns a kérdés.
A nagyoknál meg, ha a szervezeti kultúrából fakadóan van HR osztály, illetve a büdzsé megengedheti ezt magának, akkor stratégiai partnerré válhat a HR. Akkor viszont az egyszerű munkavállalók személyzeti, adminisztrációs problémamegoldása helyett elmehet ez elvont stratégiázásba, haditervek készítésébe, sakkozásba az egész. Talán az a megoldás, ha a HR szervezeten belül van ez is, az is – vagyis a vezetőség stratégaként is tekinthet a HRre, de az egyszerűbb ember is partnert lát benne.

Az viszont nem szerencsés, ha a menedzsment tanul HRül, szerintem.

Új hozzászólás küldése >>