A HR és a megváltozott üzleti környezet - kerekasztal

A Figyelő és a DGS Global szervezésében 2009. szeptember 23-24-én megtartották az Országos HR konferenciát és kiállítást. A rendezvény első kerekasztal beszélgetésén lényegi kérdéskört jártak körbe a beszélgetők: a megváltozott üzleti környezet miként hat a HR üzleti szerepére? A szervezők sikeresen verbuváltak egy heterogén, nemzetközi HR vezetőből, hazai HR vezetőkből, cégvezetőből, tanácsadóból álló csapatot, ahol az eltérő üzleti háttér, szakmai tapasztalat egyszerre hozta felszínre a jelentős eltéréseket, véleménykülönbségeket és párhuzamokat, szakmai azonosságot.

 A résztvevők saját tapasztalatuk alapján egyhangúan emelték ki, hogy a válság az elszenvedett károkon túl lehetőséget is teremtett a HR számára. Baltay Kristóf regionális HR Igazgató (Lear Corporation) véleménye szerint a humán erőforrás alapfunkciói válság idején nem változtak meg, hanem a hangsúly tolódott el és alárendelődött az üzleti hatékonyságnak és túlélés biztosításának. Egyetértés alakult ki abban, hogy a válságra adott válasz a hatékonyság növelése volt. Kadala Miklós HR Igazgató (MKB) kiemelte, hogy a hatékonyság növelése csak fájdalmas döntésekkel volt elérhető és a cég jövőjének biztosítása érdekében elkerülhetetlen volt, hogy alaposan magukba nézzenek, átvilágítsák a vállalat jelenlegi helyzetét, megismerjék mozgásterét. A hatékonyság növeléséhez elkerülhetetlen, hogy a cégvezetőség felismerje a változás szükségességét és képes is legyen saját folyamatain, mindennapi megszokott rutinjain módosítani, és a változás kultúráját a szervezeti kultúra részévé tenni.  – járult hozzá a korábbi gondolatokhoz Gurmai Károly. a Vincotech Hungary ügyvezető igazgatója. Önmagában a hatékonyság növelése vezetői attitűd megváltozása nélkül kudarcra ítéltetett. E kettőség tükröződött Molnár Tímea, az EVM humánpolitikai és titkárságvezetője gondolataiban, hiszen a megváltozott üzleti környezet őket egy tulajdonosváltást követő teljes átalakítás folyamán érte el, ahol a külső drasztikus hatások felerősödtek az új tulajdonosi elvárásokkal. Az új, hatékony szervezeti kultúrának és szemléletnek e kettős hatás súlya alatt kellett megszületnie.
Az azonosságokon túl jelentős különbségek is adódtak. A válságra adandó egyedi választ szervezetenként eltérő módon keresi a HR: Úgy tűnt – egy kérdezőnek adott válaszok alapján – hogy még nem tartunk ott, hogy a piaci változásokra reagáló védekező mechanizmusok átengedjék a teret a kreatív jövő építésnek. A résztvevők között vita alakult ki abban, hogy egy megváltozott üzleti környezetben valójában mi most a HR szerepe? Kreátor, fejlesztő, kontroller, értékteremtő, katalizátor, stratégiát alkotó, vagy tulajdonosi víziót végrehajtó? A HR jelenlegi és jövőbeli szerepéről szóló vitában külön színfoltot jelentett Csikesz Tamás DFT Hungária ügyvezető igazgatójának hozzászólása, aki a tanácsadói világ képviseletében a szervezeti problémákat távolabbról, más perspektívából és lényegre tapintó módon emelte ki, hogy a HR feladata ma túlmutat a mindennapi szervezeti és üzleti problémák megoldásán: a munkához, eredményességhez kapcsolódó attitűdváltás a vállalatok belső struktúráin túlmutató össztársadalmi és kulturális kérdés. A munkavállalók fejlesztése, a hatékonyságnak való alárendelése önmagában nem elég, paradigmaváltásra van szükség. Amíg a felsőoktatási rendszer nincs összhangban a piaci igényekkel – hangsúlyozta –, amíg a szervezetekben nem születnek meg a közösségi kompetenciák (közös munkaszemlélet, identitás és szervezeti működés), addig a szervezetek kilábalási esélyei drasztikusan csökkennek. A hozzászólók egyöntetű véleménye alapján viszont jó hírnek számít, hogy a HR szerepe megerősödni látszik: A válság hatására a szervezetek magukba fordultak, egyes helyeken új víziót, új felelősséget és közmegállapodást fogalmaztak meg. A cégvezetők nagyobbik hányada megértette az új idők szavát és a humán erőforrás e kritikus időkben a valós üzleti partnerré vált, Erdei Tamás HR vezető (Lear Corporation) szavával élve a humán erőforrás katalizátorként vesz részt a szervezet fejlesztésében és az üzleti célok elérésében. A kérdés csak az, hogy e szakma a jövőben is megtartja erejét, alkalmazkodó képességét?