A vakfolt nem tabu többé!

Beszámoló Horváth Tünde, MCC előadásáról
a coaching-ban előforduló tabukról és vakfoltokról

Mi fán terem a sabbatical?

Sabbatical. Majd minden vezető hallotta már ezt a kifejezést. Többen mondták is már nekem, hogy ez bizony az alkotói szabadság. Valóban innen és a pedagógus életpályáról ered maga a fogalom?

Mit jelent?
Hadd idézzek Hack Márta cikkéből, az ÉS április 4.-i számából: „A "sabbatical year" - magyarul a szombatév - ugyanis nem más, mint a hetedik év, amelyben a termőföld parlagon marad, megpihen, termőereje visszatöltődik. (Mózes harmadik könyve, 25. fejezet) A szabad kutatóév ennek mintájára az emberi produktivitást megújító hetedik év, melynek eredeti jelentése, a szombatév már elhomályosult, vagy nem is ismert. Magyar megfelelő híján sokak számára az angol "sabbatical year", vagy elliptikus formában a "sabbatical" - fogalma már eleve hordozza az akadémiai körökben ismert "intézményi" jelentést, noha annak is, mint az intézményneveknek általában, van egy jól körülhatárolható alapjelentése.”

                                        Pályázóképző
    - avagy egy történet arról, miként lehet felelős egy HR csapat

HR tanácsadóként alapfunkciónkká válik a segíteni akarás; az, hogy próbáljuk megtalálni a kapcsolódási pontokat, a hiányzó láncszemeket, legyen szó akár munkaadó és munkavállaló közötti illeszkedésről, vagy a cég életében fennálló ismert vagy ismeretlen, de a hatékony működést visszafogó problémáról. Minden ilyen hiányzó láncszem megtalálása, probléma felfedése és megoldása sikerélménnyel tölt el bennünket, és talán ezek azok a sikerek, amik miatt minden nap csillogó szemmel tudjuk újrakezdeni a munkát, annak ellenére is, hogy nap mint nap látunk sok kudarcot, visszautasítást, azt, hogy manapság milyen sokan és sokáig küzdenek az álláskeresés nehézségeivel, jó szakmai háttér, gyakorlat és iskolai végzettség birtokában is.

Ki merjük-e engedni a palackból a szellemet?
A teljes szervezetet érintő változási folyamatok kezelése

Emlékszem a napokban egy szervezetfejlesztő klasszikust forgatva mosolyogtatott meg a könyv előszava, amely valamikor az 50-es években íródott , és a szervezetfejlesztés fontosságát és szükségszerűségét a gyorsan változó világgal, és az ahhoz való alkalmazkodás rugalmasságával indokolja.  Vajon ha élne a szerző, hogyan minősítené a mai idők, a világ, és a környezet változásának tempóját?

Gelei András kollégámmal gyakran tanakszunk azon, mit is jelent a szervezetfejlesztés a mai világban. Lehet-e még úgy, ahogyan a szakma nagyatyjai elképzelték, szervezetet fejleszteni? Egy alapos diagnózis után van-e idő a tükör-tartásra, meg lehet-e tervezni a beavatkozást a folyamat elején? A tavalyi év elején éppen egy pályázati munka készítése közben döbbentem rá, hogy amire három évvel ezelőtt még volt idő, lehetőség, hogy egy 1,5 éves fejlesztési folyamatot tervezzünk meg majd meg is valósítsuk, csak egészen apró módosításokkal, az ma már szinte elképzelhetetlennek tűnik.

A tempó, a változás tempója gyorsul. A szervezetek alkalmazkodó képessége, rugalmasságuk, akár a teljes működésmódot érintő újratervezések korát éljük. Egyáltalán nem mindegy ma már, hogy egy szervezeti átalakulás milyen gyorsan valósul meg. Egy olyan módszert szeretnék bemutatni, amihez nagy és gyors változások esetén érdemes nyúlni, olyan helyzetekben, amikor senki sem tudja egészen biztosan, mi is a jó megoldás a helyzetben, csak az a biztos, hogy valamit máshogy kell csinálni, mint eddig ahhoz, hogy fennmaradjon a cég, hogy sikeres legyen.