<?xml version="1.0" encoding="iso-8859-2" ?><rss version="2.0"> 
<channel> 
<title>hrcafe.eu</title> 
<description>hrcafe.eu hírcsatorna</description> 
<link>http://www.hrcafe.eu</link> 
<language>hu</language> 
<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=76</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>Darwin díj vagy józan átszervezés?</title>
<description>2009.06.11.

A német leány 35%-a az orosz GAZ autógyáré lesz és beszáll az üzletbe a szintén orosz Sterbank. Ez a hír 17-20 évvel ezelőtt kisebb földrengést okozott volna politikai berkekben itthon és a nagyvilágban, de most csak kisbetűs cikket érdemel a médiában. További 20%-os tulajdont szerzett az osztrák-kanadai Magna nevű autóalkatrész beszállító mamut és 10%-on osztoznak az Opel kereskedők és a dolgozók. Az amerikai Anyacégé marad 35%, csakhogy az meg Obama bácsi kezében van és állítólag a kanadai állam is beszáll majd mellé. Pestiesen szólva erre varrjunk gombot!! Éljen az államszocializmus és a profit fúziója! Mi történhet még, kérdezem én? Korábban GM alkalmazottként havonta koptattam a 8-as utat jó 10 éven át. Tök őszintén mindig dagadt a mellem a büszkeségtől, amikor beléptem a csarnokba. Miért? Mert a vállalati kultúra a levegőben volt és én is teljes jogú tagja voltam ennek a team-nek. Talán a személyes kötődésem miatt van, de néhány dolog nem világos nekem. Hová vezet az átalakulás és átszervezés? Az elbocsátások végét jelenti-e a most bejelentett 2,600 fős leépítés az Opelnél vagy ez a jéghegy csúcsa és a korábbi 26 ezer fős leépítés réme fenyeget? Az átalakulás közvetlen kiváltó oka a &#8220;Válság&#8221; volt és drukkolok nagyon az Opel-nek. Bízom benne, hogy egyik új tulajdonosnak sincsenek titkos hátsó szándékai, mert nem szeretném az Opel nevet a Darwin díj nevezési listán jelöltként látni 2010-ben.</description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=35</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>Stratégiai öngól avagy fontosak-e a kisfőnökök?</title>
<description>2009.06.17.

Józan paraszti ésszel átgondolva: mit csinál az ember mielőtt felvásárol egy 100 fős céget? Biztos, hogy megnézem, kik a főnökök, &#8220;kisfőnökök&#8221;, hangadók, igahúzók és kulcsemberek, hiszen nélkülük egy lyukas garast sem ér az egész kóceráj. Volt szerencsém közelről látni outsourcing folyamatot és felvásárlást. Micsoda érzelmek törnek fel azokban akiket &#8220;kilóra megvesznek&#8221; és átvesznek az új tulajok! Akkor az ellenállásról és azokról, akik kilépnek a bizonytalanság miatt, ne beszéljünk. Az okosok azt mondják, hogy az ilyen átszervezés, fúzió és felvásárlás következtében megvalósuló változást a dolgozók 3-5 %-a támogatja az elején. Ez pont azt jelenti, hogy HR átvilágítás nélkül, az organogram feltérképezése nélkül, a vezetők, középvezetők, kulcsemberek motivációinak ismerete nélkül nagy kockázat ilyen tranzakcióba vágni. Csattanónak egy húsbavágó szám az idézett Hewitt tanulmányból: két év alatt 12.5 milliárd eurót veszítettek a felmérésben résztvevő európai cégek az ilyen előkészítetlen tranzakciók során. Ekkora öngólt nem látunk mindennap.</description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=105</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>Új Magyarország ?</title>
<description>2009.07.23.

Ez azért gáz mert a cégek belehajszolják magukat pl egy nagyobb értékű eszköz vásárlásába vagy technikai korszerűsítésbe amihez persze 50%-70% önrész is kell és aztán jön a frusztráció. Az igazság az, hogy sok cégben nincs is meg a megfelelő szervezeti kultúra ehhez a folyamathoz. Elég speciális ez a feladat és mivel a legtöbb KKV vagy kisvállalkozás pénzügyi osztálya csak könyveléssel foglalkozik, ezért aztán eltelik fél év vagy 1 év mire rájönnek a cégek hogy erre külön erőforrást kell rendelni vagy egy külsős szakembert kell bevonni. A tanulópénz viszont nagyon drága, mert legrosszabb esetben vissza kell fizetni az államnak a támogatást, ha egy ellenőrzés során hiányosságokat találnak. Az állam bácsi sem semmi, mert a pályázati befogadó oldalon gyakran az apparátus kicsi és nem képes arra, hogy a beérkezett negyedéves elszámolási jelentéseket képesek legyenek gyorsan és hatékonyan feldolgozni és ellenőrizni. A vesszőfutás ott indul, amikor beviszi a delikvens az ügyfélszolgálatra az elszámolást, jelentést, ami áll egy szakmai és egy kötelező pénzügyi fejezetből. Itt persze minden elírt szó vagy szám jó ürügy arra, hogy már át se vegyék a szerencsétlen pályázótól az anyagot. Több szűrőn is fennakadhatunk ezután. Szakmailag külön csoport ellenőrzi a jelentést és csak ezután kerülhet el a jelentésünk a pénzügyi osztályra, ahol alaposan górcső alá veszik a leadottelszámolást. Majdnem biztosra vehetjük, hogy találnak egy aprócska hibát, ami miatt visszadobják elszámolásunkat. Amennyiben nem vagyunk résen, akkor néhány hónapig jégre raknak minket. Tételezzük fel, hogy mindenki jóindulatú. Ezek szerint a nem megfelelő szervezeti struktúra, a tapasztalatlanság és a rosszul szervezett munkafolyamatok miatt szenvednek a pályázók ? Szóval mind a céges oldalon, mind a hatóság oldalán van szervezetlenség és ezek összességében oda vezethetnek, hogy amikor kifizettünk 500 ezer ft-ot egy eszközért vagy szolgáltatásért, amit később elszámolunk egy pályázatra, akkor legrosszabb esetben akár 8-12 hónap is eltelik a támogatás kifizetéséig. A jó hír, hogy a szervezeti hiányosságokat pótolhatjuk és amennyiben időben felkészülünk a feladatra, akkor legalább a saját céges oldalunkon csökkentjük az esetleges hibák, tévedések bekövetkezésének a valószínűségét az elszámolások, jelentések leadásakor. </description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=110</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>Beteg vezetők?</title>
<description>2009.07.30.

Mélyreható tanulmányok és felmérések készültek arról, hogy mitől működik jól egy vállalat és mikor tekinthető egy szervezet egészségesnek vagy betegnek. Ezek mind azt támasztják alá, hogy a vezetőn múlik az, hogy egy szervezet egészséges vagy beteg. Amennyiben egy vezető pedáns, odafigyel a határidőkre és a soha nem késik a megbeszélésekről, akkor a szervezetben is hasonló lesz a magatartás. Amennyiben mindig késik a vezér, csúszik mindennel, nem figyeli a többiek időbeosztását és az egész cég hozzáigazítja az életét, akkor rohadt nagy lesz a káosz és előbb utóbb hisztérikusok gyülekezete lesz a cégből. Hogy jön ide a szabadságolás kérdése ? Úgy, hogy vannak olyan beteges cégvezetők, akik rossz szemmel nézik, ha szabadságra mennél és biztos az orrod alá dörgölik, ha a sok-sok projekt közepette neked fontos az, hogy 1,5 hetet a családoddal pihenj. Ők azok, akik nyáron próbálják a céget felpörgetni és mindenféle belső projektet indítanak annak érdekében, hogy lelkiismeret furdalást érezz, amikor közeledik a nyári szabadságod ideje. Sőt, akkor kapsz jó pontot és akkor leszel jó kislány és jó kisfiú, ha pont ilyenkor hozol áldozatot a haza oltárán. A multiknál és a nagy cégekben ez gyakran megoldott, mert nyári leállás és egyéb vállalati politikák ezt a kérdést szabályozzák. A KKV szektorban viszont előfordul, hogy a dolgozók jutalékos vagy projekt alapon kapnak fizetést és az alapbér a minimálbér körül mozog. Tehát az aduász a főnök kezében van és a cég vezetője még anyagilag is képes ideológiát gyártani ahhoz, hogy miért ne menjenek az emberek szabadságra. Mit tehetünk? Legyünk következetesek és próbáljuk megértetni magunkat. A lemerült elemeket muszáj feltölteni és főnök is jobban jár, ha tele energiával dolgozunk és kihasználjuk azt, hogy a vevőink nagy része szintén szabadságon van. Ja, és küldjük el a főnököt is szabira és javasoljunk neki coaching szolgáltatást! </description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=82</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>Az élet nem egy habostorta!</title>
<description>2009.07.02.

A válságra a vállalatok egy jelentős része úgy reagál, hogy gyorsan kirúgják a 
cég létszámának 10%-át vagy éppen befagyasztják a béreket, amiben semmi újdonság 
nincs sajnos.(Köztünk szólva a multiknál már jó tíz éve bevált gyakorlat, hogy 
az év utolsó hónapjaiban létszámot csökkentenek és pl. utazási és beruházási 
stoppot rendelnek el.) Jósok és kóklerek azt látják az üveggömbben, hogy a világ 
legnagyobb gazdasága lassan magához tér és év végére túl leszünk a nehezén. A 
próféta szóljon belőlük, de addig is ne üljünk a gáton tétlenül ha itt az árvíz. 
Mit tehetünk, ha nem engedhetünk meg magunknak( többség így van ezzel) egy 
profik által lefolytatott stabilizációs, átvilágítási  projektet ? Nehéz kérdés 
és általános receptet adni kóklerek tudnának. Azért egy házi feladatot illene 
otthon elvégezni mindenkinek. Vegyünk egy nagy levegőt ésszánjuk rá magunkat 
arra, hogya cég működésére vonatkozóan elinduljon egy önvizsgálat. Ezt a kis 
&#8222;házit&#8221; 2-3 nap alatt muszáj lenne befejezni, de ehhez szükségünk lehet az 
ügyvezetőre, könyvelőre, pénzügyesre vagy/és a HR-es kollégára. Remélem 
triviális és ezen már mindenki túl van, de azért nem árt a válság idején 
tisztában lenni azzal, hogy mennyibe kerül a cég havi működése. Könyörgök ne 
csak azt nézzük, hogy mennyi pénz folyik be havonta,mennyi várható még az év 
hátralévő részében és mennyi az összes kifizetés és azok megoszlása. Fontos 
persze a cash-flow és a likviditás, de cégünk valós költségstruktúráját is 
muszáj megérteni. Na ehhez remek lenne egy jól összeállított és átlátható 
kimutatás, aminek valós alapja van. Valószínűleg az emberi erőforrás szuper 
bruttó költségei teszik ki a költségek jelentős részét. Ebből következően át 
kell gondolni azt is, hogy mik azok a kompetenciák,pozíciók, amik nélkül cégünk 
remekül tovább működne és semmi radikális változást nem éreznénk és mik azok a 
pozíciók és kompetenciák amik hiánya veszélyezteti a cég működését. Jó hír, hogy 
nem kell ehhez szakértő tanácsadó! Vigyázat, nem feltétlenül következik ebből 
az önvizsgálatból, hogy másnap lapátra kell tennünk a létszám 15 százalékát, 
mert a feladatok jelentős részét szétosztjuk vagy kiszervezzük . A tévedés 
minimális kockázatával gondolom, hogy az esetek többségében elhamarkodottan és 
nem átgondolva küldenek el embereket és a válság néha csak egy jó ürügy. 
Garantálni lehet, hogy valamikor visszaüt majd, ha elképzelés nélkül belecsapunk 
cégünk szervezeti struktúrájába. Konkrét példa, hogy egy ilyen folyamat végén 
(nevezzük nagyképűen mini átvilágításnak) kiderült, hogy a gépek, 
termelőeszközök, autók eladása és utána havi bérlése több cash-t hozna a cégnek 
abban az évben, mint 10 ember elküldése. A lényeg, hogy lépjünk hátra egyet, 
gondolkozzunk és induljon el ez a folyamat. Nem lesz könnyű a házi feladat és 
nehéz döntéseket kell felvállalni a végén. Nem így van ?</description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=124</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>Felszámolás mindenáron?</title>
<description>2009.08.13.

Kézenfekvő néhány fontos vezetői döntés meghozatala és muszáj a meglévő szervezeti struktúrát is megváltoztatni, de mindez kevés a túléléshez azoknál a cégeknél, akik mögött nincs tőkeerős tulajdonos vagy egy bank, aki hajlandó hitelezni. Ne legyenek illúzióink, baromira nehéz manapság hitelhez jutni egy olyan vállalkozásnak, aki már eladósodott és a bevételei drasztikusan csökkentek, de a cég életképes üzleti modellre épül. Tévedés kockázatával mondom, hogy ez lehetetlen. Manapság betétekre vadásznak a bankok és zéró összeget akarnak kihelyezni. Pedig van néhány bank itthon, akinek még mindig jól megy és pénz is lenne esetleg állami garanciával, de bizalom nincs és köztünk szólva ez érthető magatartás. A csapból is elemzések folynak a válság okairól ezért nem azt boncolgatnám, hogy ki a felelős. Sokkal érdekesebb az, hogy milyen paradigmaváltásra lenne szükség a fejekben ahhoz, hogy a bankok és a befektetők ne abban legyenek érdekeltek, hogy a rossz adóst mindenáron felszámolják. Képzeljük el azt, hogy a bankok és a nagy hitelezők szemlélete megváltozna és nem az lenne az egyetlen cél, hogy gyorsan néhány lyukas hordót kimentsenek a lassan süllyedő hajókról, hanem az, hogy egy mentőcsapatot dobjanak a fedélzetre, akik kipumpálnák a vizet azokról a hajókról, ahol még van rá esély és segítenének a hajót partra húzni. Azt a néhány élelmiszeres hordót kimenteni és hagyni elsüllyedni a hajót nem nagy kihívás és talán ebben sokan érdekeltek is a jelenlegi banki környezetben , de kérdezem én, hogy nem lenne racionálisabb a bankoknak a hajókat partra húzni, támogatni néhány hajó felújítását és megerősödését ? A felújított hajók újra kifutnának és hosszú évekig üzletet jelentenének a bankoknak. Nyilván ehhez olyan szemléletváltásra van szükség, amit csak felülről lehet elindítani és ehhez jó lenne néhány első banki fecske, aki elég erős ahhoz, hogy a nagy gólyák is felfigyeljenek rájuk. </description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=126</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>Válság és változás</title>
<description>2009.08.27.

Nyilván azok, akik nem ölbe tett kézzel élték át a recessziót, hanem tettek valamit azért, hogy hatékonyabb és költségtakarékosabb cégstruktúrával vágjanak bele a felfelé ívelő szakaszba. A pangás időszaka kiváló alkalom arra, hogy régóta halogatott szervezeti és vagy humánpolitikai változtatások elinduljanak. Nyilván a hatékonyság javítása tűnik kézenfekvő célnak, hiszen nincs olyan szervezet, ahol ne lehetne időről időre ebben fejlődni. Őszintén szólva a KKV szektor ebből a szempontból mindig hátrányban volt a nagyobb cégekkel szemben. Igény persze lenne a hatékonyabb munkavégzésre, de a felesleges tevékenységek kizárása, új, hatékonyabb rendszerek implementálása, új szervezeti struktúra kialakítása, tréningek indítása sokszor luxus volt a KKV cégek jelentős részének. Azt kértem az elején, hogy utána legyünk realisták. Szóval mi van, ha nem jön el a fellendülés itthon jövő év közepére? Azok a cégek, akik halogatták a szükséges változásokat sokkal nehezebb helyzetben lesznek, mint azok, akik túljutottak rajta és egy költséghatékonyabb struktúrában próbálják kihúzni a válság végét. A befektetők, tulajdonosok, hitelezők nagyobb bizalommal tekintenek azokra a cégekre, ahol valós programok mentén valódi átalakítás indul el. Szóval akár optimisták, akár realisták vagyunk, nyertesek biztosan lesznek. Kérdés, hogy hányan gondolkodnak hasonlóan és értenek egyet velem abban, hogy változások nélkül nem lesznek versenyképesek. Apropó, a szándék nem elég sajnos, utána tenni is kell valamit a változás érdekében. </description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=127</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>Válság - Cafepedia blog</title>
<description>2009.08.27.

Recesszió: A gazdasági fejlődés visszaesése. Akkor szokás recesszióról beszélni, ha egy ország, vagy térség GDP-je két egymást követő negyedévben csökken.Itt visszatérhetsz a blog további olvasásáhozGDP: A bruttó hazai termék (gross domestic product) a közgazdaságtanban egy bizonyos terület &#8211; többnyire egy ország &#8211; adott idő alatti gazdasági termelésének a mérőszáma.Itt visszatérhetsz a blog további olvasásához</description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=128</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>Online profit</title>
<description>2009.08.30.

Az interneten futtatott alkalmazások megfelelő használatával az eladó és a vevő között megszűnhet a távolság, lerövidülhet a reakcióidő, végül az ölünkbe hullhat az áru, vagy annak értéke anélkül, hogy felállnánk az asztaltól. A nehézség a roppant sebességgel sűrűsödő óriási információhalmaz kezelésének hatékonyságában rejlik. Hogyan irányíthatom kérdéseimet és válaszaimat hatékonyan úgy, hogy az célba jusson? Milyen eszközrendszer áll rendelkezésemre, hogy érthetem meg azok működését? Hogyan kell gondolkodnom és mit kell változtatnom ahhoz, hogy cégem alkalmassá váljon? Hogy térülhet meg az online befektetésem? Azt látom, hogy a webes alkalmazások evolúciós fejlődésének iránya egyre inkább eltér a gazdaság szereplői által eddig megszokottól. Nemcsak a kommunikáció stílusa változik meg, de annak iránya, végül még a kőbe vésett definíciók is. Mivel az információ más szempontok szerint értékelődik a neten, mint az offline világban, ezért azoktól, akik azzal a szándékkal lépnek az online világba, hogy pénzt keressenek, a sikerhez vezető út komoly szemlélet és kultúraváltást igényel. A legszembetűnőbb változtatási (alkalmazkodási) igény a kommunikációs, marketing, illetve a kereskedelmi területeken figyelhető meg. Ezt követi az ügyfélszolgálat és a többi front office tevékenység, és végül nem maradhat el a könyvelés területe sem. A hatás tehát óriási és átfogó. Ezért az a tanácsom a vállalatok számára, hogy olyan stratégiával kezdjenek online beruházásokba, melynek az üzleti folyamatok és az emberi erőforrás összehangolt rászervezése is a része.</description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=131</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>Péter elv a szervezetfejlesztésben?</title>
<description>2009.09.03.

Az ilyen jolly joker programokról gyakran kiderül, hogy egy berúgós, bulizós, zabálós hétvégi kimozdulásról van szó. Ez egy csapatépítő tréning ami csak az egyik lehetséges eszköz a szervezetfejlesztés módszertanából és önmagában nem vezet hatékonyság növekedéséhez vagy a szervezet problémamegoldó képességének javulásához. Hétfőn aztán mindenki dolgozik tovább és minden marad a régiben. Szerintem ezt nem szerencsés szervezetfejlesztésnek nevezni, hiszen ez egy olyan tréning, ami egy szervezetfejlesztési változásmenedzsment folyamat nélkül csak egy jó móka.A jövő azoké a valódi szervezetfejlesztési programoké, ahol egyénre és csoportokra szabott programtervet készít a tanácsadó cég és ennek megvalósítását végig viszi a megbízóval következetesen. Kézzelfogható, látható eredményeket várnak a kliensek és akkor sikeres a szervezetfejlesztés, ha érezhető, mérhető hatékonyságnövekedést eredményez. Az ehhez vezető út göröngyös és a cég vezetése egy átvilágítási folyamat részeként fájdalmas interjúkon keresztül szembenéz az elé tartott görbe tükörrel. Ezt követően a vezetés a tanácsadó céggel közösen állapítja meg a szervezetfejlesztési célokat, amit muszáj kőbe vésni. A célok elérése érdekében aztán tréning és coaching elemek is bekerülhetnek az akciótervbe. Vannak a piacon tanácsadó cégek, ahol sok éves tapasztalat alapján valódi fejlesztő tréningek és vezetőkre szabott coachingok segítségével egy hosszú folyamat végén a célokat sikerül megvalósítani, de ehhez elszánt és kitartó cégvezetés is kell, aki valóban változást akar. Az igazi kihívás az persze, ha mind a kliens, mind a szolgáltató, tanácsadó cégben a csúcsvezető már a Péter-elv szerint működik, hiszen akkor aztán valóban kétséges az eredmény. Persze akinek nem inge, ne vegye magára.</description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=37</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>Szarva közt a tőgyét vagyis a ló túlsó oldala</title>
<description>2009.06.11.

Tehát a cégek jó szándékú vezetői maguk vezetik be a teljesítmény-értékelési rendszert és a KPI-t is. Utána &#8220;szegény&#8221; munkaügyesek vagy bérelszámolók üzemeltetik, akiknek nyilván kevés tapasztalatuk van egy ilyen komplex HRM rendszer üzemeltetésében. Mi a következmény? Szarvashibák, rengeteg feleslegesnek tartott papírmunka és következetlen, ad-hoc értékelések, melyek gyakran demotiválják az embereket, akik azt látják, hogy a főnök ezzel próbál &#8220;ejnye-bejnyézni&#8221; és utólag ezzel próbálja sakkban tartani az embereket és nincs béremelés. Erre mondják, hogy eltalálta, mint szarva közt a tőgyét, hiszen pont ellenkező célja lenne ennek az egésznek. A teljesítményértékelés inkább a jövőbeni fejlesztési tervekről szól és nem arra találták ki, hogy utólag beszéljük meg a beosztottal, hogy azért nem kapott bónuszt, mert hülyén viselkedett 4 hónappal ezelőtt egy megbeszélésen. Persze ismét átesnénk a ló túlsó oldalára, ha semmi következménye nem lenne egy szarvashibának. Csak azt jobb lenne akkor melegében megbeszélni és nem várni vele fél évet a következő formális beszélgetésig. Nem így van?</description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=96</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>Forrószék ma!</title>
<description>2009.07.16.

A következő kérdésköröket járjuk végig vendégeinkkel úgy 60 perc alatt:&#8226; Hogyan változott a Humán Erőforrás Management( HRM ) az elmúlt 5 évben?&#8226; Mit tanult a HRM a gazdasági világválságból?&#8226; Mi kell ahhoz, hogy a
HRM valódi stratégiai partnerré válhasson?&#8226; Mi a HRM jövőképe?&#8226; Milyen
előnyökkel és hátrányokkal jár(nak) a nemzetközi erős háttér és a &#8222;best
practice&#8221;ek?Szóval van itt &#8222;hot topic&#8221; bőven és személy szerint
én nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy a két nagyon tapasztalt vendégünk
hogyan látja ma a humán erőforrás menedzsment helyét és jövőjét a Magyar piacon!Mivel
vendégeink olyan cégeket képviselnek, ahol a
Humán Erőforrás valóban stratégiai fontossággal bír ezért arra kérem az
élő adást hallgató vendégeinket, hogy bátran bombázzák őket kérdéseikkel, használják ki a lehetőséget!Kellemes időtöltést kívánok,Karlinger László, rovatvezető</description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=121</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>Szervezetfejlesztő meteorológusok</title>
<description>2009.08.06.

Egyszerűen kisütött a nap a valódi világban és ezért a sok &#8222;lúzer-júzer&#8221; kiment sétálni a parkba. Hallgatva az interjút beindult az agyam és arra gondoltam, hogy ezek szerint egy ilyen online cég szervezeti struktúrája mégsem olyan tökéletes, ha erre nem készültek fel. Az még csak rendben van, hogy eltérően egy off-line céghez itt picit másféle a szervezeti felépítés és pl. a marketing, sales osztályon kereső optimalizálással, kereső marketinggel, WEB2 technológiákkal, twitterrel, webanalitikával és közösségépítésben jártas szakmai "megszállottakkal" dolgoznak. Azt is megértem, hogy az ügyfélszolgálat éjjel-nappal dolgozik egy online cégben mert ugye a jó &#8222;júzer&#8221; éjjel kérdez, nappal dolgozik és a köztes időben az internetet fogyasztja. Azt is megértem, hogy az informatikusok, fejlesztők állandóan valami portálfejlesztésben és kampányban pörgetik magukat és akkor nem beszéltem még az online szerkesztői gárdáról, akiken nagyon sok múlik. Kérdezem én itt a nyár közepén, hogy miért nincs saját meteorológusa egy profin felépített online e-business cégnek? Hihetetlen előnyökkel járna egy ilyen szervezeti egység kialakítása. Először is előre tervezhető lenne az éves szabadságolások beosztása, hiszen ha tudom, hogy mikor lesz jó idő, akkor előtte 1 nappal mindenki mehet pihenni a virtuális világból a valódiba. Másodsorban optimalizálni lehetne a Humán erőforrás gazdálkodást és végre tervezhető lenne a kapacitáskihasználtság is. Nem kell mást tennünk, mint megkérni a cég meteorológusát, hogy készítsen heti, havi és éves előrejelzést és ez alapján lehetne a túlórákat, a részmunkaidős kollégákat és a külső alvállalkozók bevonását tervezni, akik szintén jobban tudják beosztani így idejüket és így mindenki jól jár. Amikor a cég meteorológusa nyári szabadságát tölti, akkor egy jól bevált előrejelzési vagyis &#8222;multi nyelven&#8221; &#8222;forecast&#8221; eszköz beszerzését javaslom: időjós béka, befőttes üveg és egy kis létra.</description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=138</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>Változás és stratégiák</title>
<description>2009.09.10.

Miből is választhat, milyen változtatási stratégiák léteznek? Az első az Empirikus-racionális stratégia, melynek lényege, hogy észérvekkel meggyőzzük a szervezetben működő személyeket és csoportokat arról, hogy miért és mitől lesz jobb nekik a változtatás után. Tesszük ezt azért, mert az emberek önös érdekeiket helyezik előtérbe, amikor rájönnek, hogy ebből hasznuk lehet. Vannak aztán olyan céges szervezetek, ahol a Szabályozó-oktató stratégia működik jobban. Itt az lehet a siker kulcsa, hogy amikor kialakításra kerülnek a cég új szervezeti normái és szabályzatai, akkor milyen gyorsan tudnak az abban dolgozók elkötelezetté válni az újra definiált céges kulturális értékekhez és szabályokhoz. Újra kell értelmezni a cégben az alapokat és ehhez edukáció is kell a cégen belül. Van ahol ennél egyszerűbb a helyzet és Hatalmi-kényszerítő stratégia alkalmazása viszi sikerre a változtatás/változás folyamatát. Nyilván ehhez olyan szervezeti kultúra szükséges, amiben hozzászoktak az emberek ahhoz, hogy amit mondanak nekik, azt végrehajtják, különben csúnya szankciók várhatók. Vannak olyan struktúrák, ahol az ott működő csoportok, emberek alapvetően gyorsan tudnak alkalmazkodni a változásokhoz és a szervezeti széthullást és a veszteség érzését nem viselik el sokáig. Itt a Környezeti-alkalmazkodó stratégia is működhet. Jellemző az ilyen szervezetekre, hogy inkább gyorsan elfogadják az újat, különösen, ha ösztönzők is járulnak ehhez. A helyzet az, hogy a valóságban ritkán lehet egyetlen stratégiát kiválasztani és sikerrel alkalmazni. Vannak persze olyan tényezők, amik befolyásolják, hogy melyik stratégia kerüljön az előtérbe, de általában több stratégia elemeinek együttes alkalmazása vezet sikerre. Vegyünk néhány ilyen tényezőt szemügyre a teljesség igénye nélkül. Kulcskérdés, hogy a cégben milyenek a függőségi viszonyok vagyis mennyire kiszolgáltatottak az emberek a szervezetnek és fordítva. Fontos, hogy milyen mértékű az ellenállás a változtatással szemben és az is, hogy mennyi idő áll rendelkezésre a változásmenedzsment lefolytatására. Végül, de nem utolsósorban az is lényeges kérdés, hogy mekkora létszámú szervezetekről van szó és milyen érdekek és érdekeltségek sérülnek a változtatás következtében. Nagyon ingoványos és érzékeny területekről beszélünk és alapos előkészítés, átvilágítás és sok tapasztalat szükséges ahhoz, hogy egy változásmenedzsment folyamat sikerrel végződjön. Sokan vagyunk, akik átéltek ilyen átalakulást és akkor nem voltunk tudatában annak, hogy milyen stratégia áldozatai/alanyai voltunk. Jó lenne tudni, hogy ki hogyan élte meg az átalakulás, változás nehéz folyamatát és sikeres volt-e az átalakulás? Tanulságos lenne azt is látni, hogy a változásmenedzsment stratégia döntés előtt állók végigmentek-e egy kiválasztási és előkészítési folyamaton vagy inkább intuitív módon történt a választás.</description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=152</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>Hatékonyságnövelés, belső  erőforrások feltárása, outsourcing, outplacement másként, különféle eljárások a szervezet átalakítására.</title>
<description>2009.09.18.

Elképzelhető például, hogy a menedzsment a szolgáltatási színvonal emelése érdekében outsourcing-ban gondolkodik egy bizonyos területen és közben senki nem tudja, hogy a cégen belül megtalálhatók azok az erőforrások és kompetenciák, amik feltárásával és átalakításával megoldható az eredeti probléma. Tehát a HR-es, mint szervezetfejlesztő meghatározó szerepet játszik a szervezetfejlesztés folyamatában a tervezéstől egészen a fejlesztés által megvalósult változások eredményeinek méréséig. 2009 szeptember 23-án,24-én az országos HR konferencián ezekről az izgalmas szakmai kérdésekről beszélget majd öt szakember egy kerekasztal beszélgetés keretén belül. Tekintettel arra, hogy az öt HR vezető különböző iparágakból érkezik ezért érdekes lesz látni a különböző tapasztalatokat. Kiváncsi vagyok arra is, hogy hallunk-e olyan tanulságokat, leckéket, amikkel a tarsolyunkban könnyebb lehet majd a gyakorlatban sikeres szervezetfejlesztési feladatokat elvégezni. </description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=52</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>Szervezetfejlesztés -  Cafepedia blog</title>
<description>2009.05.03.

Emberi erőforrás (hr): Az emberi erőforrás egy szervezet erőforrásai közül azok, amelyeket emberek végeznek és az erőforrás értéke, hatékonysága és kihasználtsága a munkaidő-költséggel mérhető.Menedzsment: egy vagy több személy által végzett folyamat, mely mások tevékenységének koordinálására, a különböző erőforrások tervezésére, szervezésére, irányítására és összehangolására irányul a szervezet céljainak sikeres és hatékony elérése érdekében.Szervezeti kultúra: lényegében egyfajta szociális összetartó erő, látható és láthatatlan elemekkel. Az ezekből az elemekből felépített erős szervezeti kultúra alakítja az intézmény, szervezet munkatársainak identitás- és környezettudatát, pozitív hatásként elősegítheti a célokkal való azonosulást, valamint stabilitást és egyszerűséget eredményez, ahogy a kultúrát általánosságban is a múlt történelmének, a jelen cselekedeteink és hozzáállásaink, valamint jövőnkről alkotott elképzeléseink összességének tekinthetjük.</description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=53</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>Humánátvilágítás - Cafepedia blog </title>
<description>2009.05.04.

Csoport: Csoportnak minimum két vagy több olyan, egymástól kölcsönös függésben és interakcióban álló egyént tekinthetünk, akik valamilyen cél érdekében közösen cselekednek, vagy együttműködnek. Kölcsönös egymásrautaltság és közös cselekvés nélkül nem beszélhetünk csoportról, legfeljebb emberek együtteséről.Diagnózis: A diagnosztizáló tevékenység olyan tevékenység, amelyet azért terveznek, hogy a meglévő helyzetről pontos beszámolót adjon.Humán átvilágítás: Egy vállalat HR szempontok szerinti átvilágítása, melynek során egy szervezeti diagnózis készül a vállalatról. Vezetés: egy vagy több személy
által végzett folyamat, mely mások tevékenységének koordinálására, a
különböző erőforrások tervezésére, szervezésére, irányítására és
összehangolására irányul a szervezet céljainak sikeres és hatékony
elérése érdekében.</description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=154</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>Dara Péter, a DGS Global Research felmérésének eredménye - HR Konferencia 2009 első nap </title>
<description>2009.09.28.

A cégek nagy része optimista, ugyanakkor a felmérésből kiderült, hogy 1 évvel a válság kezdete óta a cégek mindössze 7% ismerte fel azt, hogy a szervezetet komolyan érinti a válság. Akik ezt felismerték, azonnali intézkedések kidolgozásába kezdtek. A felmérés arra kereste a választ, mit tesznek a cégek annak érdekében, hogy kimozduljanak a holtpontról? A felmérés arra kérte a válaszadókat, hogy egy reakció-tevékenységi listát állítsanak prioritási sorrendbe. Az első helyen található a költségcsökkentés. A racionalizálás megkezdése is előkelő helyre került. A kutatásban résztvevő cégek nagy része a jövőévi bérfejlesztésnél csökkenti kívánja a bértömeget, elsősorban a béren kívüli juttatások megszüntetésével.A válaszokból kiderül, hogy a fluktuáció mértéke nagyjából kiegyenlített. Az átlag 9,4% a kirívó eseteket kivéve, ami esetenként 70%-os is volt. Ez azt jelenti, hogy a cégek megtartó képessége is egyre kritikussá válik.Válságkezelés egyenlő-e a leépítéssel? Dara Péter szerint elsősorban az ügyviteli munkákat ellátó középfokú végzettségű munkatársak vannak a legnagyobb veszélyben. Hogy a válság lehetőségeit a legtalpraesettebb vállalatok kihasználhassák, stratégiára van szükség. A konferencián abban ugyan egyetértés volt, hogy önismeret nélkül nem lehet stratégiát építeni, ugyanakkor a felmérés azt mutatja, hogy ennek ellenére a helyzetértékelés a legtöbb helyen elmarad. Sok vállalat első körben már leépített és miután tartalékai már elfogytak, akkor kezdi el átvilágítani a szervezetét.A felmérés rámutat arra, hogy a cégek lassan elkezdik az üzleti tervek és a folyamatok átalakítását, ami a munkarendek átalakítását és nem utolsó sorban a munkaköri átfedések megszüntetését jelenti. Kevesebb lesz a kávészünet és a dohányzással töltött idő, vagyis a munkatársaknak jobban ki kell tölteni a napi nyolc órát. Ez azt jelenti, hogy nagy átalakítás nélkül is sok helyen vannak még mindig tartalékok &#8211; mondja Dara Péter. Valahogy meg kell találni a módját a motivációnak is, amire kiváló ötlet a teljesítménymenedzsment rendszer átalakítása. Fontos következtetése a felmérésnek, hogy a hozzáadott értékeket feltétlenül el kell ismerni. A felmérés kitért arra is, hogy az elismerés melyik formáját tartják fontosnak a vezetők. Érdekes önkritikáról tanúskodik az az eredmény, miszerint a &#8221;jó szó&#8221;, vagyis az erkölcsi elismerés az első tízben nem szerepel. A válaszadó cégek 38%-a tervez a közeljövőben elégedettségvizsgálatot. Dara Péter arra hívja fel a figyelmet, hogy azok a cégek, akik az elégedettségvizsgálat végeztével azonnal elkezdik a leépítéseket, nem csak elveszíthetik kulcsembereiket, de a cégnél soha többet őszinte válaszokat nem várhatnak a munkatársaktól. A kutatás arról is beszámol, hogy a vezetőképzés egyre inkább előtérbe kerül. Az önkritikának a statisztikai eredménye hogy a vezetők nem elég felkészültek, másrészt a rejtett készségek, képességek lehetőségekre nem fektettek eddig kellő hangsúlyt.Sok cég úgy költi el a képzésre szánt összeget, hogy nem tudja, megindokolni, miért azt a bizonyos képzést választotta és azt sem tudja alátámasztani, miért a kiválasztottal kapták a képzést. A felmérésből az is kiderül ,hogy nincs gyakorlat arra, hogyan mérjék a képzés hatékonyságát.Mennyire járulhat hozzá a HR ahhoz, hogy egy cég újra pályára állhasson? A válaszadók 7,1% értékelte a HR-t fontosnak. A több, mint 300 válaszadóból akadt 10 olyan HR vezető is, aki saját jelentőségét 1-esre értékelte, ugyanakkor cégvezetők közül többen 10-esre értékelték a HR fajsúlyát. Fontos következtetés, hogy kevesen vannak HR-esek stratégiai szerepkörben, illetve döntési szerepkörben a vállalaton belül, Emiatt a cégek olyan lehetőségek kiaknázásától esnek el, mint a szakképzési hozzájárulás felhasználása &#8211; hozta fel példaként Dara Péter.</description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=181</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>Evolúció és szervezetfejlesztés</title>
<description>2009.10.29.

Hosszú kutatási munka következett vállalati szervezeti környezetben és hierarchikus egyetemi közösségben. Az eredmények alapján egyrészt kiderült, hogy az emberi természet és viselkedés mozgatórugóinak mélyebb megismerésével majd ezek munkahelyi, szervezeti körülmények közötti figyelembevételével növelhető az egyén és a csoport szervezeti teljesítménye. Másrészt természetünkhöz, genetikai örökségünkhöz jobban igazodó munkakörülmények kialakításával javítható a szervezeti elégedettségünk és a munkahelyi közérzetünk. Milyen területeket érintett a kutatás? A kutatási munka főbb területei között szerepeltek például a kötődéssel, a dominanciával, agresszióval, szabálykövetéssel és a csoport szinkronizációval kapcsolatos témák. A vizsgálat egyértelműen bizonyította többek között a fajspecifikus emberi viselkedésjegyek megnyilvánulását céges szervezetekben és azt, hogy munkahelyi kontaktusformák a bennünk élő genetikai örökségre vezethetők vissza. Hasonlóan bizonyítást nyert, hogy a genetikai örökségen alapuló pozíció elfogadása meghatározó a mai szervezetek működésében. Az is kiderült, hogy nem véletlenül vannak jelen alávetési és engedelmességi megnyilvánulások munkavégzés közben és ezek az eredmények a gyakorlati életben is hasznosíthatók. A kutatás eredményképpen egy bonyolult viselkedés-centrikus logikai modell mátrix jött létre. Ennek továbbfejlesztett változata lett a változásvezetés, konfliktuskezelés és a coaching viselkedés-centrikus, többfázisú sorrend-helyes modellje. Innen már csak egy kis lépés a konkrét gyakorlati alkalmazás, hiszen a humánetológiai aspektusú eredmények felhasználása, beépítése egy szervezetfejlesztési projektbe kis kreativitással és tapasztalattal könnyen elvégezhető legyen szó akár konfliktusok megoldásáról vagy kommunikációs problémákról. Bízom benne, hogy az előbb felvázolt modellek gyakorlati alkalmazásával sok cég hatékonyabban és jobban működhet majd a jövőben és sikerül egy elméleti kutatást átültetni a hétköznapi üzleti életbe.</description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=185</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>Specializáció vagy tudás szintézis?</title>
<description>2009.11.06.

A nagyfokú specializáció ellenére &#8211; vagy talán éppen azért(?) &#8211; azonban sokszor úgy tűnik, hogy ismét felmerül az igény a tudásunk egyfajta szintetizálására. Gondoljunk csak Einsteinre, aki szerette volna &#8211; de sajnos nem sikerült neki &#8211; egyesíteni a relativitáselméletet és a kvantummechanika világát. Abban reménykedett, hogy ily módon előáll egy olyan elegáns, koherens rendszer, ahol nincsenek kivételek, szingularitások, s egyszerű képletekkel leírhatóvá válik a valóság.Különösen nagy jelentőséget látok az eddig elkülönülten kutatott tudományterületek (pl. humánetológia, pozitív pszichológia) integrálásával előálló interdiszciplinaritás tudatos megteremtésében. Saját felelősségünknek tartom az efféle lehetőségek mielőbbi feltárását és gyakorlati hasznosítását.Úgy vélem, hogy a vezetéstudományhoz szorosan kapcsolódó területek, így a személyiség- és vezetőfejlesztés, a szervezetfejlesztés, a konfliktuskezelés, a problémamegoldás, a viselkedéskutatás, a vezetés- és szervezéstudományok, a szervezeti kultúra vagy a vezetésfejlesztés egy kis kreativitással sokszor a nagy felismerések örömével &#8211; úgy a coaching, mint a szervezetfejlesztés világába is hatékonyan átültethetők.A hozzáadott értékteremtés egyik nagy lehetőségét abban látom &#8211; a coachingban, a szervezetfejlesztésben, és más tudományterületeken is &#8211;, hogy szintetizáljuk az eddig elkülönítetten kutatott diszciplínák legfrissebb kutatási eredményeit, mégpedig oly módon, hogy először is észrevesszük a kapcsolódási lehetőségeket, és olyan új modelleket alkotunk, melyek a gyakorlatba is eredménnyel átültethetők. Valójában csak akkor dőlhetünk igazán hátra, ha mindezt végigcsinálva a környezet is visszaigazolja saját igényeiből eredő elvárásaikat.</description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=195</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>Almát-almával, körtét-körtével&#8230;</title>
<description>2009.11.16.

A kiírás szerint a döntésnél mérlegelni fogják, hogy egy adott válságkezelési módszer mennyire innovatív, illetve, hogy sikerült-e beazonosítani és megtartani a szervezet hatékony működéséhez szükséges kulcsembereket. Itt megjegyezném, hogy ennek elbírálása, még belső rálátás birtokában sem egyszerű feladat, nemhogy külsős szemlélő számára.A kulcsemberek felkutatására az egyik leggyorsabb és leghatékonyabb módszer a hálózatkutatás. Kevesen ismerik ezt az újszerű metodikán alapuló módszert, mely emberenként 8-10 egyszerű kérdésre adott válaszból képes felfedni kulcsembereinket, véleményvezéreinket az információáramlás útját és gócpontjait, alá és fölérendeltségi viszonyokat, valamint a fluktuációt erősítő, perifériára szorult dolgozókat. Mindezt egy vizualizált, "információs fa" szerű ábrán szemléltetve. Láttam már néhány ilyen fát "kihajtani", higgyétek el, megdöbbentő eredmények születnek egy-egy ilyen felmérés alkalmával.Kíváncsi vagyok, hogy a HR Oscar díjas vezetők milyen módszerre esküsznek&#8230;És Ti?</description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=198</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>Az agresszív nonkonformista főnök és a rendszerető beosztott</title>
<description>2009.11.19.

Az agresszív nonkonformizmus teljes hiánya azt jelentené elméletben, hogy nincsenek olyan vezetők, kulcsemberek a cégben, akik a fejlődés, haladás, innováció motorjaiként megújítják a vállalatot és többségben vannak azok, akik az értékeket és hagyományokat tisztelő és elfogadó magatartást tanúsítanak. A fenti címben szereplő lelkiismeret igény, amit a szakma inkább bűntudat faktornak nevez, annak az emberi szükségletnek a jelenlétét jelzi, hogy tudjuk-e magunkról azt, hogy helyesen és igazságosan cselekszünk. Amennyiben tisztában vagyunk azzal, hogy valamit helytelenül csináltunk, akkor igényeljük-e a bűnhődést és a feloldozást. Elárulok egy titkot és megosztom az olvasóval annak a nagyon érdekes kutatásnak az eredményét, mely szerint a vezető beosztású emberek lelkiismeret igénye illetve személyiségjegye nem mutat sem magasabb, sem alacsonyabb átlagos értéket az adott cégben dolgozó nem vezető beosztású férfiak és nők mért értékeinél. Tehát a kutatásban résztvevő 300 ember válaszaiból az derült ki, hogy a vezetők nem lelkiismeretesebbek, de nem is gátlástalanabbak, mint a nem vezető beosztású férfiak és nők.A kérdéses kutatásban egyébként 11 elsődleges személyiségjegyet és 5 másodlagos faktort vizsgáltak a kutatók, melyek a személyiség egyik rétegét képező motivációs struktúrát tárják fel. Az elsődleges jegyek között találjuk például a teljesítménymotiváltságot, az affiliációs szükségletet, a dominancia szükségletet vagy az exhibíció faktort. A kutatásban 100 vezető illetve 100 nem vezető beosztású nő és férfi vett részt és az eredményeket grafikusan és szövegesen is értékelték.Számomra két érdekes és szignifikánsan kiemelkedő különbség látszik a vezetők és nem vezető beosztású emberek között. Az egyik a dominancia-igény vagyis a mások feletti hatalom, mások irányításának és vezetésének késztetése. Itt lényegesen magasabb értékek születtek a vezetők javára a nem vezetőkkel szemben. A másik terület a rend-szükséglet, ami egy mélyen belénk programozott elemi szükséglet és közvetlen környezetünkre valamint az ismeretek, emlékek rendjére és ezek egészbe foglalására vonatkozik. Érdekesség, hogy a vezetők rend-szükséglete jóval alacsonyabb átlagos értéket mutat, mint a nem vezetők átlagos értéke. Ebből azért ne vonjunk le messzemenő következtetéseket, mert az eredmények alapján nem jelenthető ki, hogy valaki jó, rossz, agresszív vagy extrém módon exhibicionista. Az eredmények alapján arra kaphatunk választ, hogy az egyes vezetők hol tartanak életük egy bizonyos pontján és segíti az eligazodást és a célok átgondolását. Ennél sokkal fontosabb véleményem szerint, hogy egy ilyen kutatás és az ebből kapott eredmények és következtetések beépíthetők azokba az egyedi szervezetfejlesztési, vezetőfejlesztési programokba, melyek célja egy hatékonyabb és egymással jobban együttműködő szervezet létrehozása.</description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=202</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>A hálózat csapdájában</title>
<description>2009.11.26.

Az elmúlt évtizedekben külön tudományág lett a hálózat kutatás és ezen belül külön területet képez a szervezeti hálózatkutatás, analízis. Létezik egy frappáns defínicó, mely szerint a szervezeti hálózat analízis a szervezeten belüli kapcsolatok "röntgen képe", amelynek a segítségével láthatóvá válik a tényleges szakmai és szervezeti információ áramlás. Mire jó a szervezeti hálózati analízis a gyakorlatban ? Egy blog maximum arra nyújt lehetőséget, hogy felkeltsem az érdeklődést a téma iránt és a teljesség igénye nélkül néhány fontos gyakorlati felhasználási területet kiemeljek. Minden vállalatnál a formális szervezeti felépítés mellett létezik egy informális kapcsolati struktúra, amely jelentős hatással van a cég működésére és teljesítményére. A szakmai tudás átadása, az adott szervezet működésének és változásának a megismerése. a döntések mérlegelése, a projektek mind olyan folyamatok, amelyek emberi kapcsolatokon keresztül valósulnak meg. A szervezeti hálózatkutatás abban segíthet, hogy megtaláljuk azokat a munkatársakat, akik a legnagyobb hatással vannak a szervezet szakmai, szervezeti és informális működésére a szervezeten belüli hatékony kommunikációban. Egy szervezet teljesítménye nagyban függ attól, hogy milyen az együttműködés az egyes csoportok között és vannak-e például információs hézagok egy cégben. A kutatások megerősítették, hogy gyakori probléma az, hogy a 2. és 3. szinten található középvezetők, csoportvezetők nem osztják meg tudásokat a 4. és 5. szinten található emberekkel. Hiába van szakmai kompetencia és születnek döntések, ha a szervezeten belüli hatékony kommunikáció nem működik.A hálózati analízis eredményeként hatékonyan állíthatunk össze projektcsapatokat és mivel az információáramlásról részletes elemzést kapunk, ezért az is kiderül, hogy kik a cég úgynevezett véleményvezérei, akikhez legtöbben fordulnak a többiek. Pontos képet kaphatunk arról is, hogy kik lehetnek a potenciális jövőbeni vezetők egy szervezetben és azt is megtudhatjuk, hogy milyenek az úgynevezett rokonszenvi kapcsolatok. Fontos kérdés HR szempontból, hogy az új emberek hogyan illeszkednek be a cég életébe. Az elvégzett hálózati analízisek alapján kiderült, hogy azok a dolgozók, akik nem férnek hozzá a tudáshoz és nehezen vagy sikertelenül illeszkednek be, nagyobb százalékban lépnek ki a cégektől egy évvel később. Azok az olvasók, akik szeretnék megérteni az egész hálózati kutatási folyamatot és kiváncsiak arra, hogy mit jelent a kapcsolatok sűrűsége és nem rettennek meg néhány szakmai ábrától :-) elmélyedhetnek Dr. Vicsek András műhelymunkájában. </description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=205</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>Csöbörből vödörbe?</title>
<description>2009.12.03.

A dolog pikantériája, hogy nyáron az állam-bácsik erőteljesen beavatkoztak Merkel kancellár és Obama elnök személyében, hiszen jelentős tőkeinjekcióval mentették meg a csőd szélén tátongó céget. A GM október végén hozta meg végleges döntését az üzlettől való visszalépésre vonatkozóan. Teljes volt a döbbenet és Merkel kancellár kérésére hosszú jelentés készült Berlinben az amerikai döntés várható következményeiről. Következő lépés a felháborodás volt és a német állam most visszaköveteli a GM-től az 1,5 milliárd euró áthidaló kölcsönt. A tévedés kockázatával szerintem a Merkel kormány technikai KO-val elveszítette ezt a csatát. Legfrissebb fejlemény, hogy a GM átszervezésbe kezd és ezt maga Nick Reilly, a GM európai igazgatója jelentette be pár napja. Az Opel jelenleg 54 ezer munkást foglalkoztat szerte Európában, ebből 25 ezret Németországban és most 9.5 ezer dolgozótól fog megválni a GM. Ezzel szinkronban 20%-kal csökkentik az európai termelést. Ezzel a hírrel a német szakszervezetek csöbörből vödörbe kerültek, mert a Magna által meghirdetett leépítések 2 ezer főről szóltak, ami jelentősen elmaradt volna a most bejelentett 9 ezerrel szemben. Szkeptikus vagyok a hírek kapcsán mert itt nem a piac által vezérelt valódi változásmenedzsment folyamat szemlélői vagyunk, hanem valamilyen átláthatatlan és szövevényes döntési hálóról, amiben a válság mellett karizmatikus állami vezetők, állami támogatások, politikai döntések és piaci trendek egyaránt jelen vannak. Nyilvánvaló a kérdés, hogy mekkora részt vállal ebben a leépítésben Szentgotthárd? Az biztos, hogy Németországban elég erős a szakszervezet és a német kormánynak van néhány ütőkártyája az amerikai anyával szemben. Ki védi meg az átszervezési hullámban a magyarországi termelést?</description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=209</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>Mérhető-e a szervezeti kultúra?</title>
<description>2009.12.10.

Az internetet böngészve akadtam rá az egyik legelterjedtebb mérési módszerre. Két külföldi kutató, Robert A Cooke, Ph D és J Clayton Lafferty, Ph D. 1983-ban dolgozták ki a szervezeti kultúrák mérésének módszertanát és rendszerét, melyet Organizational Culture Inventory&#174;-nak, OCI-nek neveztek el, ami magyarul Szervezeti kultúra leltárt jelent.Az OCI-Szervezeti Kultúra Leltár kérdőívet azóta folyamatosan tökéletesítették és egy közkedvelt szervezetdiagnosztikai eszköz lett belőle. Az OCI azoknak a viselkedési normáknak és felülről jövő elvárásoknak a megismerésére koncentrál, amelyek szoros kapcsolatban vannak a szervezet tagjai által közösen osztott nézetekkel, hiedelmekkel. A mérési folyamat egy kérdőív kitöltésével kezdődik, ami összességében 20-30 percet vesz igénybe. A kérdőív 12 dimenzió mentén vizsgálja meg egy szervezet kultúrájának aktuális állapotát és az eredmények azt mutatják meg, hogy az egyes dimenziók a szervezetet erősítik-e vagy éppenséggel fejlesztendő területként határozhatók meg.Az eredmények bemutatására és a visszajelzésekre egy complex elméleti modellt dolgoztak ki, amit Circumplex modellnek neveztek el. Ez az integrált modell 12 gondolkodási és viselkedési stílusra épül és ezeket 3 nagy logikai halmazba csoportosították. A Circumplex modellen statisztikai módszerekkel normázzák a felmérés eredményeit a kutatók. A szervezet eredményeit egy statisztikailag kiválasztott alapmintához viszonyítva értékelik attól függően, hogy melyik klaszterbe sorolható a vizsgálatban résztvevő szervezeti kultúra.A konstruktív kultúrájú szervezetek jellemzően bevonják a döntésekbe a munkatársakat és az egyéni és szervezeti célok közötti kapcsolatok megtalálására törekednek építve közben a munkatársak önmegvalósítására. A passzív-védekező kultúrájú szervezetekben fontos szerepet kap a személyes kapcsolatok fenntartása és mindennél fontosabb a biztonságra való törekvés. Az agresszív-védekező kultúrájú szervezetek a személyes hatalom és pozíció megtartására koncentrálnak és jellemzőek a belső harcok.Szóval megkaptuk a Circumplex modellt és akkor hogyan tovább. Ez a mérési módszer a fejlesztendő területeket határozza meg. Vegyünk egy példát. Egy ezer fős cég vezérigazgatója kezében az eredményekkel azt is tudni szeretné, hogy miért ilyen a szervezeti kultúra és hogyan alakult így ki. Mik lesznek a szükséges változtatások, változások irányai. A fentebb említett két kutató kidolgozott egy úgynevezett Szervezeti Hatékonysági Leltárt/ Organizational Effectiveness Inventory&#8482;(OEI) ami arra ad választ, hogy miért olyan amilyen a szervezet kultúrája? Innentől már csak egy lépés az adott cég igényeire kidolgozott szervezetfejlesztési projekt és elvileg adott a happy-end.Számomra egy megválaszolatlan kérdés maradt. Nyilván egy ilyen OCI és OEI jól működik akkor, amikor például két nagy cég fúziója következményeként a project sikere múlhat azon, hogy jó irányba induljon el az átalakulás. Viszont szerintem egy kritikus tömeg szükséges ahhoz, hogy ezt a mérési módszert alkalmazni lehessen. A referenciákból is látszik, hogy jól működhet a módszer nagyobb méretű állami tulajdonú vagy multinacionális vállalatoknál, de nem biztos, hogy a KKV szektorban is célszerű alkalmazni.</description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=223</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>Boldog Új Évet !</title>
<description>2010.01.07.

A jókivánságokat kipipálhatom és ezúton hivatalosan is felmentem a Hr cafe olvasóit az újévi fogadalmak teljesítése alól. Személyes meggyőződésem, hogy az eltelt idővel fordított arányban csökken az elszántságunk. Sokan döntenek úgy szilveszter éjjelén vagy másnap hajnalban, hogy absztinensek lesznek az élvezeti cikkek fogyasztásában életük végéig. Gondolok itt az édességek habzsolására, a nemes dohánytermékek elfüstölésére, az erjesztett italok felhörpintésére és itt be is fejezném :-)Nehéz dolog a change menedzsment és gyakran kódolva van a kudarc. Jön egy komoly névnapi köszöntő vagy egy jó céges búcsú party és vége a fogadalomnak. A lejtőn aztán nincs megállás...Elvileg most a tavalyi év összegzése következne, de én inkább koncentrálok 2010-re és röviden összefoglalom a Hr cafe szervezetfejlesztési horoszkópját. Tavaly augusztusban azt írtam, hogy optimista scenario szerint 2010 augusztusra elindulhat egy szerény növekedés a gazdasági életben és a válság lecseng, amire már sokan várunk. Ezúton szeretném megerősíteni ezt a kiváló prognózist :-) Legyünk optimisták ! Kitartás hiszen augusztusig már csak 7 hónap van hátra.</description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=239</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title> A nemzetközi helyzet fokozódik!</title>
<description>2010.01.22.

Érdekes és szomorú statisztika, hogy amennyiben az eljárási arányok változását vesszük figyelembe, akkor leginkább az acél és fémiparban, az ingatlan piacon és a turizmusban romlott a helyzet. Stabilnak mondható viszont a telekom, az energiaszektor, a mezőgazdaság.Szégyenletesnek tartom azt, hogy ebben a helyzetben a banki finanszírozási lehetőségek még mindig szűkülnek és a bankok csukott szemmel nézik végig a cégek vergődését és kivégzését, sőt tevékenyen részt is vesznek benne.Tavaly nyáron még jó magam optimistán azt reméltem, hogy itt a paradigmaváltás ideje és a bankok, valamint az állam bácsi beavatkozik. Ez nem történt meg és a bankok nem próbálnak meg különbséget tenni a fizetésképtelen, gyenge lábakon álló cégek és azok között, akik a válság miatt kerültek átmenetileg nehéz likviditási helyzetbe. Az igazi veszélyt abban látom, hogy további több tízezer cég finanszírozása továbbra is pengeélen táncol és nagy kérdés, hogy sikerül-e nekik a piaccal finanszíroztatni magukat vagyis szállítói tartozásaik átütemezését megoldani. Itt már nem segít semmilyen átszervezés és költségcsökkenés. Abban az esetben, ha ezek az egyébként jól működtethető cégek finanszírozási mentőövet kapnának, akkor később fejős tehenek lennének ismét a bankok számára. Ellenkező esetben ezek a cégek is lesodródnak és bekerülnek abba a negatív spirálba, amiből aztán nehéz kiszállni. </description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=240</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>Tanácsadócégek kálváriája 2009</title>
<description>2010.01.24.

Ez történt sokakkal a humán szolgáltatások és a vállalati tanácsadás egyéb szegmenseiben is az elmúlt évben.Volt azonban, aki másként gondolkodott és a felszabadult időt, energiát és kapacitást olyasmire fordította, mint pontosabb erőforrás allokációra, új szolgáltatások fejlesztésére, az üzleti folyamatok és az emberek további fejlesztésére, az másokkal ellentétben sikeres beruházást hajtott vége. Ez persze csak úgy sikerülhetett, hogy elvégezte a házi feladatát, vagyis a folyamatot saját maga és a piac elemzésével kezdte. Ez a lépés a sikerhez elengedhetetlen volt. Az mára bizonyosságot nyert, amiről a válság kezdeti időszakában cikket is írtam.Az biztos, hogy egy ilyen sikeres reorganizációs folyamatot a tulajdonosi szintű támogatás mellett összehangolt csapatmunkával, igen erőltetett menetben és nem kis anyagi ráfordítással kellett támogatni. Nos, ilyen egy beruházás természete. Azok, akik ezt felismerték és a nehéz időket túlélték, azoknak gratulálunk, azok akiknek ez nem sikerült, azok reméljük, hogy tanultak belőle és máskor, máshol kamatoztathatják tapasztalataikat. A kérdés csak az: 2010-ben érdemes-e hozzájuk fordulni tanácsért?</description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=247</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>Ahol az információ nem csak hatalom, hanem a túlélés eszköze is</title>
<description>2010.01.15.

Romániára jellemző, hogy ha valaki szeretne országos szinten eladni, egy országon belül, a nagy kiterjedése és a 23 millió ember megoszlása miatt is, négy különböző kommunikációs és kereskedelmi stratégiát kell felépítenie. Teljesen különböznek az emberek Bukarest és környékén, Erdélyben, Konstanca vidékén és Moldovában is. Oly annyira, mintha külön ország lennének. Nem ugyanazok a hívó szavak, a kommunikáció, a motivációs struktúra és a menedzsment kultúra sem.Bulgária valamivel egységesebb, viszont nagyon jellemző balkán vonásokkal, talán nem annyira agresszív törekvéssel mint Romániában, ugyanakkor homogénebb és kiszámíthatóbb háttérrel.Szerbia egy teljesen külön történet a közelmúltban bekövetkezett események miatt is, a régió még bevetetlen vára. A volt jugoszláv országok mind nagyon karakteres és saját arculattal rendelkeznek. Montenegró orosz behatása, a Horvátok nacionalizmusa, a Szlovének nyugatiasodott kultúrája nagy kontraszt.A szlovákokra igen jellemző a német behatás, és fontos pozícióváltást jelentett számukra az Euro bevezetése.Nem hiszem, hogy nagyon indokolni kellene azt, hogy ha bárki a régióban kíván terjeszkedni, az előzetes piacfelmérés minden pénzt megér. Azok, akik ezt a házi feladatot elvégezték, a régióban sikeresek. Azok, akik ezt nem tartották elég fontosnak, szinte kivétel nélkül ráfizettek.Hogy kit érdemes ilyesmivel megbízni? Nos mindenképpen olyan céget, aki képes megbízható forrásokból információt szerezni. Egy olyan céget, aki már bizonyított a régióban, aki tudja, hogy mit csinál, gyors, hatékony és szállítja az értékes információkat. Aki képes a részletekre is odafigyelni. Hiszen a lényeg mindig abban rejlik.</description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=252</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>Lean menedzsment és a karcsú kultúra</title>
<description>2010.01.29.

Kiderült, hogy a Toyotának körülbelül 2-szeres a termelékenysége és 100-szor jobb a minősége, mint az akkori nyugati autógyártóknak. A Lean szakmai definíciója a Toyota autógyárban működő ipari &#8220;high-tech hatékony&#8221; gyakorlatot jelenti és a Toyota Production System szinonimájaként használható. Halkan jegyzem meg, hogy a Toyotának majdnem 20 évébe került, hogy a Toyota Gyártási Rendszert (TPS) kidolgozza.Nem szeretnék senkit elrémíteni szakzsargon rövidítésekkel és ezért ne ugorjunk egyből fejest a Kaizen, JIDOJA, JIT,TPM,LSM-ek világba.Kezdjük ott, hogy mi a lean filozófia lényege. Rémesen egyszerű, ne csináljunk semmi olyat a gyártás során ami veszteséget jelent a vállalatnak vagyis arra koncentráljunk, ami értéket teremt és amiért hajlandóak fizetni a kedves ügyfelek.

Lényeges kérdés, hogy mit értünk veszteségen? Az oké, hogy ha hibásan végzünk el egy feladatot, vagy selejtet gyártunk, az veszteség. A lean filozófia szerint viszont az is veszteség, ha nagyon bonyolultan, több lépésben és rengeteg adminisztrációval végzünk el egy munkafolyamatot. Veszteség, ha túltermelünk és felesleges készleteket halmozunk fel vagy éppen sok az állásidő, a felesleges várakozás.A Lean menedzsment alapján működő vállalatok a veszteségek folyamatos kiküszöbölésével csökkentik az érték előállítási folyamat átfutási idejét (és a gyártásban lévő készleteket) és ennek eredményeként hatékonyan, gyorsan és rugalmasan lehet reagálni a vevők igényeire, ergo nőni fog a versenyképesség és a cégen belül tőkeforgási sebesség.A lean menedzsment szerint működő válallatok folyamatait úgy alakítják ki, hogy a lean filozófia a vállalati kultúrába beépüljön. Ez nem egy egyszeri változásmenedzsment projekt, hanem egy vállalat folyamatos működése. A lean bevezetés három fő pillérét a JIT (éppen időre történő előállítás), a JIDOKA (hiba mentes automatizált működés megteremtése) és az emberek bevonása jelentik. Csodálatos ábrákat nézegettem és értelmeztem azoknak a folyamatoknak a részletes leírását, melyeket a lean menedzsment bevezetésekor a profi szakértők kialakítanak. 
Meggyőződésem, hogy a szakértelem már nálunk is rendelkezésre áll Magyarországon és a legtöbb megrendelő megtalálja az adott iparágat jól ismerő szakértőket. Véleményem szerint sokkal nehezebb a humán menedzsment része a bevezetésnek és itt vérezhet el a legtöbb ilyen Lean bevezetés. Egy vállalat teljesítménye a munkavállalók munkájától és az együttműködésük hatékonyságától függ. Ez azt jelenti, hogy akkor lesz sikeres egy ilyen Lean bevezetés, ha minden egyes dolgozó a Lean alapelvek szerint végzi a munkáját. 
Amennyiben a bevezetés során nem sikerül bevonni az ott dolgozók többségét akkor hiába támogatja a gyár vezetése a bevezetést, a projekt kudarca kódolva van szerintem. A Lean menedzsment bevezetése annyira speciális szakértelmet igényel, hogy kulcskérdés olyan szakemberek bevonása is, akik abban segítenek ,hogy a dolgozók nagy részét sikerüljön motiválttá tenni és bevonni a Lean filozófia elfogadásába. Hasonlóan fontos terület a kommunikáció, hiszen mint a hálózatkutatásból tudjuk nem mindig azok a véleményformálók egy cégben, akik a vezetői székben ülnek :-)
Őszintén szólva jó lenne hallani olyan olvasók véleményét, akik rendelkeznek konkrét élményekkel a Lean bevezetés kapcsán vagyis akik átéltek ilyet és elmondanák ők maguk az élményeiket&#8230;
</description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=255</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>A tervezett cégeladás két lehetséges indoka</title>
<description>2009.12.17.

A másik csoportba azok a vállalkozók tartoznak, akik az elmúlt 10-20 évben sikeres vállalkozást építettek fel, de nem azzal a céllal, hogy eladják részvényeiket egy új tulajdonosnak. Ők azok, akik sikeresek voltak, jelenleg is sikeresek és a jövőben is nagy eséllyel sikeresek lennének abban a szektorban, ahol tevékenykednek. Befektető bevonásának, illetve a cég törzsrészvényeinek eladása mögött legtöbbször más, magánéleti indok húzódik meg. Vagy úgy érzik, hogy szívesen belekezdenének valami egészen másba, esetleg gyerekkori álmukat valósítanák meg, vagy a család egyéb tagjainak befolyása miatt lehet érdemes megválni a cégtől. Az indok tulajdonképpen majdnem mindegy. Ami lényeges, hogy ha ebbe a csoportba tartozik, érdemes időt szánni annak a házi feladatnak az elvégzésére, amit a tudatosan eladásra építkező vállalkozók éveken át rendre elvégeznek és pontosan ismerik saját magukat, és a potenciális piaci szereplőket. Ezért azt is tudják, hogy adják el a saját részvényeiket. A házi feladat oroszlánrésze tehát az elemzés. Ahhoz, hogy az értéke információt megkapjuk, saját magunk és a piac tudatos és strukturált elemzésére van szükség. Ez a munka azonban hatékony módszertant, időt és energiát igényel. Ezért ezt érdemes olyan cégre bízni, aki autentikus forrásból képes információt szerezni és képes azt strukturáltan elemezni is.</description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=279</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>Magyar csokornyakkendő és a kék stratégia</title>
<description>2010.02.12.

Amennyiben a két legmeghatározóbb kulturális stílusjegyet emelnénk ki, akkor egyértelműen perfekcionizmus-alkalmazkodás csokornyakkendőnek is nevezhetjük a kapott magyar szervezeti kultúra modellt. Jól megfigyelhető az eredményekből, hogy az itthoni szervezetekben nagyon erősen jelen van a passzív-védekező stílus- amit zöld színnel jelöl a modell -ami teljesen eltér attól a történelmi, ideális modelltől, amit angolszász országban mértek. A passzív-védekező kultúrán belül dominál az alkalmazkodás és a függés viselkedési stílus. Mit jelent ez? Az én olvasatomban azt jelenti, hogy ellenőrzött és a dolgozók bevonását elkerülő szervezetekben dolgozunk, ahol minden döntést a főnökkel tisztáznunk kell és lefedni ezzel magunkat. Tipikus példa szerintem, hogy a kiküldött emailbe minél nagyobb számmal kerülnek cc-ben a kollégák ezzel is elkenve a felelősséget. Az alkalmazkodás azt jelenti, hogy nagyon szabálykövetőek vagyunk, konvencionálisak és igyekszünk mindig jó benyomást kelteni és igyekszünk betartani a szabályokat. A magyar Circumplex csokornyakkendő másik vége az agresszív/defenzív szervezeti kultúra, amin belül a perfekcionizmus, a versengés és a hatalom viselkedési stílus jellemző ránk. A perfekcionizmus itt arra a gondolkodásra utal, mely szerint nagyon keményen és nagyon sokat kell dolgoznunk és akkor minden jó lesz. Erre a stílusra jellemző, hogy nem bíznak egymásban az ott dolgozók és állandóak a viták, a versengés, a kritika mindenben. Kicsit eltúlozva úgy tűnhet hogy soha nem elégedett veled a főnőköd és a 120%-os teljesítmény az alap, zéro szabadság a cél és ezért még senki nem fog megdicsérni. Kutatások szerint ez nagyon rövid távon lehet néhány szervezeti kultúrában eredményes, mert kiégnek az emberek és nem lesznek motiváltak.A versengés viselkedési stílus szintén nagyon erősen jelen van, ami arra utal, hogy a győzni akarás mindenek felett az érték. Az itt dolgozók azért versengenek, hogy a másiknál jobban dolgozzanak és őket jutalmazzák meg. Ezért aztán gyakran a többiek ellenében megy a munka és nem beszélhetünk együttműködésről. Ja és ennek következményeként a nyertes-vesztes elv érvényesül, nem a jól ismert win-win helyzet.A perfekcionizmus-alkalmazkodás szervezeti kultúrában működő cégeknél fontos a kiszámíthatóság és az emberek besimulnak a szabálykövető rendbe és nem szeretik a konfliktusokat felvállalni. Az elmúlt 20 év szakmai tapasztalatai, a nemzetközi kutatások alapján elmondható, hogy a &#8222;kék&#8221; kultúrával rendelkező cégek azok, akik hosszútávon eredményesebbek és versenyképesebbek. Mi jellemző a kék kultúrájú cégekre? Az ügyfelek elégedettség szükséglete van a központban és a szervezeti kultúrában a konstruktív stílusok dominálnak. Az ilyen szervezeti kutúrában a teljesítmény, az önmegvalósítás, bevonás-támogatás és az együttmőködésre való hajlam jellemző. Az ideális kultúrájú szervezeteknél bevonják a döntésekbe a munkatársakat és az egyéni és szervezeti célok közötti kapcsolatok megtalálására törekednek építve közben a munkatársak önmegvalósítására. Itt is jelen van kis mértékben a piros színnel jelölt agresszív-védekező stílus is de, sokkal visszafogottabb mértékben, mint a konstruktív kultúra jegyei. Mit lehet ezzel az eredménnyel kezdeni? Szerintem a felsővezetők, tulajdonosok és a HR vezetők azok, akik ezen változtatni tudnának. Nemzetközi szinten bizonyított, hogy látványos eredmények érhetők el a konstruktivitási dimenzióban és érdemes befektetni a kultúra fejlesztésébe. A HRM eszközök, a kommunikáció és a leadership képességek tudatos és tervszerű fejlesztése hozhat eredményeket.Kérdés, hogy mennyire szeretnénk ebbe a görbe tükörbe belenézni? Van-e összefüggés például a Magyarországon működő vállalatok kulturális viselkedése és az ország társadalmi, szociális, történelmi gyökerei között. Tévedés minimális kockázatával mondom, hogy igen van.Sajnos nem áll rendelkezésre Circumplex model 1989-ből, de abban biztos vagyok, hogy a generációs váltások szintén hatással lesznek a szervezeti kultúrákra hasonlóan ahhoz, ahogy a multinacionális cégek behozták Magyarországra a versengést. Hoppá, most jut eszembe, hogy a tegnapi konferencián, ahol ismertették az eredményeket az is elhangzott, hogy a felmérésben 16 közszférában működő szervezet is részt vett és az ő eredményeik nem különböztek szignifikánsan a profit orientált cégek eredményeitől. Erre varrjunk gombot :-) Több kultúraváltást megvalósító projekt is folyamatban van Magyarországon és ezek közül a Nestlé Hungária és a Nemzeti Hírközlési Hivatal programja került bemutatásra az említett szakmai konferencián, amiről elmondhatom, hogy tartalmas, konkrét és jól felépített esemény volt. Egy kérdőjel maradt a fejemben: mikor lesz látható a kultúraváltási projekt eredménye az adott szervezeti egység, vállalat üzleti eredményeiben? Azt gondolom, hogy ez minimum 2-3 éves távlat&#8230;.</description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=286</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>Változások hálójában</title>
<description>2010.02.18.

A cég, ahol a munkavédelmis a megmondóember (pirossal a menedzsment, innen az óramutató járásával szemben csökken a hierarchia; sötétzölddel a legalsó szint)&lt;&lt;A gazdasági válság kapcsán, ma Magyarországon &#8211; és világszerte - komoly problémát jelent, hogy hogyan lehet a pénzügyi nehézségek hatására bevezetett intézkedéseket úgy kommunikálni, hogy a munkatársak számára az az üzenet menjen át, amit a vezetők szeretnének. Az sem mindegy, hogy a változásokat milyen hamar fogadják el a dolgozók, akár az átszervezésről, négy napos munkahétről, vagy csoportos leépítésről van szó, hiszen a bizonytalanság kihat a motivációra és a munkateljesítményre is. Az utóbbi hónapokban több olyan felsővezetővel beszélgettem, akik csodálkoztak azon, hogy annak ellenére, hogy a formális csatornákon (e-mail, hírlevél, faliújság, meeting, stb.) kommunikálták a várható változásokat, szinte minden munkatársnak máshogy ment át az üzenet. Tíz helyett száz ember elküldését hallották ki és így tovább. Olyanról is hallottam, hogy a munkatársak egymástól független eseményeket összekapcsoltak. A cég éppen új irodába költözött, emellett a válság hatására 20 embert el kellett küldeniük. Ez a munkatársak szájából már úgy hangzott, hogy a menedzsment biztos nem jól mérte fel az irodaszükségletet és hússzal kevesebb hely van az irodában, ezért kell elküldeni embereket. Ha változás van, akkor jönnek a különböző érzelmi reakciók, fázisok is (tagadás, düh, alkudozás, depresszió, remény, optimizmus). Ilyenkor felértékelődnek a bizalmi kapcsolatok és a &#8222;megbízható&#8221; információ-források. A vezetők sok esetben száraz üzenetei mögött, pedig mögöttes szándékokat, terveket feltételezünk. Az informális kapcsolataim lehetővé teszik, hogy számomra megbízható forrásból értesüljek a változásokról és rákérdezzek a változás bizonytalan pontjaira. Illetve, amennyiben a hálózatban véleményvezér (hub) szerepet betöltő ember kiáll a változás mellett, a munkatársak is könnyebben tudnak vele azonosulni. Az 5 legfontosabb informális tényező változások elfogadtatásánál:  * A kommunikáció nem egyenlő az elfogadtatással. Egy hírlevél nem helyettesítheti a kulcsemberekkel történő beszélgetéseket, megnyerésüket a változásoknak. * Change agentek azonosítása: Határozzuk meg, hogy kik azok a munkatársak, akiket érdemes bevonni a változások kommunikációja, elfogadtatása kapcsán. Ők azok, akik legnagyobb hatással vannak a szervezet informális működésére és az új működés gyors átvételére. * Információs feketelyukak feltárása: Térképezzük fel, hogy hol vesznek el az információk a szervezetben (melyik vezetői szinten akadnak el, milyen szervezeti egységek között nem mennek tovább, stb.). * Mérjük fel, hogy milyen a vezetők iránti bizalom, mire lehet számítani a változások kapcsán, mely területen lehet nehezebben átvinni a változásokat. * Mennyire széttagolt csapat. Ha a szervezet nagyon széttagolt, sok különálló informális csoportból, közösségből épül fel, akkor sokkal nehezebb lesz átvinni a legfontosabb üzeneteket, hiszen minden csapatot külön meg kell nyerni a változásnak, mivel várhatóan eltérő értékrenddel rendelkeznek.</description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=315</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>Kooperatív tanulás avagy átszabható-e a magyar csokornyakkendő?</title>
<description>2010.03.01.

Mi magyarok büszkék vagyunk arra, hogy az oktatási intézményekben erősen teljesítmény orientált nevelést kapunk. Idézve Karinthyt amikor a tanár elkezdte a naplót fellapozni, akkor a légy zümmögését is hallani lehetett az én iskolai osztályomban is és a felelést követően megkönnyebbültem, amikor kiderült, hogy ma nem én felelek. Sok-sok lexikális anyagot adtak le a tanárok és sokat feleltünk, sok dogát írtunk. Mindenki egyénileg és elszigetelten dolgozott. Egymást segíteni tilos volt :-) Ma már szinte természetes, hogy a középiskolába is felvételi vizsga van és nehéz bejutni a jó iskolákba. Mindnyájan azokat a kulturális jegyeket hordozzuk és visszük magunkkal aztán a munkahelyre, amit az alapoknál megtanultunk. Azt gondolom, hogy az oktatási rendszer jelenlegi keretei között ezt a kultúrát termeli ki magából és ezt önmagában tény és nem kritika, hiszen nagyon sok tehetséges ember kerül ki az iskolákból. Hogyan tovább, merre van az előre, van-e más út ? Vajon más országokban mennyiben más az oktatási rendszer és léteznek-e másfajta modellek, oktatási módszerek illetve lehet-e összefüggés az ottani &#8220;kék kultúra&#8221; jegyek és az oktatás között. Az internetet böngészve találtam rá Spencer Kagan nevére és a 30 éve indult Kooperatív Tanulás mozgalmára és az is kiderült számomra, hogy nyitott kapukat döngetek, hiszen sokan próbálják ezt itthon is szorgalmazni csak máshonnan közelítettek a témához.A Kooperatív Tanulás lényege, hogy az iskolában megtanulják az ifjú emberek, hogy hogyan figyeljenek oda másokra és hogyan törődjenek azzal, hogy a társuk tudja-e a feladatát. Spencer Kagan olyan rendszert dolgozott ki, amelyben az együttműködés és segítés kvázi kötelező eleme az oktatásnak. Építő egymásrautaltságnak nevezi ezt a szakma és ebben az oktatási rendszerben a megoldandó feladatok úgy lettek kitalálva, hogy a gyerekek egymás nélkül nem tudják megoldani a feladatokat vagyis együttműködés nélkül az iskolai feladatok nagy része megoldhatatlan. Tehát a kooperatív tanulás rendszerének alapja az együttműködés, amiről nekem egyből az ugrott be, hogy a mi iskolai rendszerünkben a versengés az alap, hiszen a 8 éves fiam akkor kap csillagot, ha ő egyedül nyeri meg német órán a &#8220;névelő király címet&#8221;. Ezzel szemben a Kagan-féle módszer arra épül, hogy minél kisebb korban fejleszteni kell az együttműködés alapjait. A kooperatív tanulás rendszerében külön módszertant dolgoztak ki a tanárok részére arra, hogy milyen módszerekkel lehet kialakítani ezeket a társas készségeket. Nem meglepő, hogy a módszertant először a pedagógusoknak kell elsajátítani,átszabni és magukévá tenni, hiszen Magyarországon nem biztos, hogy az amerikai tankönyv szerinti példák/módszerek működni fognak.Számomra döbbenetes, hogy ez az oktatási rendszer az USA-ban, a világ gazdaságilag legerősebb országában évtizedek óta működik és Spencer Kagan könyve bestseller lett. Az is döbbenetes, hogy Magyarországon mai napig ez egy alternatív módszer és sehol nem tartunk a módszer használatát illetően. Azt olvastam a Kagan módszerről, hogy nem lehet mindenható és vannak korlátai és ez tetszik nekem. Én személy szerint hiszek abban, hogy a következő 10-20 évben akkor lesz jelentős változás a hazai szervezeti kultúrában, ha az oktatási rendszerből olyan fiatal munkavállalók kerülnek ki, akik nyitottak egymásra, együttműködők és tudnak együtt gondolkodni másokkal. Az a véleményem, hogy a mai globalizált világban nem elég a versengés, a maximalizmusra való törekvés és az alkalmazkodó szabálykövetés. Nagy szükség lenne kis hazánkban az együttműködésre, a kooperációra legyen szó makrokörnyezetről, mikrokörnyezetről vagy családról. Nem jól látom? </description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=331</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>Szervezeti mélyfúrás élőben.</title>
<description>2010.03.16.

</description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=365</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>Ej, ráérünk arra még?</title>
<description>2010.04.22.

Nyilván sok olvasó megtapasztalta már, amikor egy vállalatban szinte mindenki tudta, hogy változásra lenne szükség és a vezetőség is rengeteg szónoklatot tartott arról, hogy ez így nem mehet tovább és aztán minden ment tovább a maga útján változatlanul. Vajon mi volt az oka ennek a viselkedésnek ?A szerzők, akik kutatásokkal támasztották alá a könyvben leírtakat többek között a következő okora vezették vissza ennek a csapdának a jelenlétét. ( A könyv tudományos alapossággal részletezi a konkrét eseteket.) A gazdasági szervezetek többségében úgy tesznek, mintha a problémák megvitatása, a döntéshozatal, az akciótervek összeütése egyben azok megoldását is jelentené vagyis az egyik ok a tettek beszéddel történő helyettesítése. Sok beszédnek sok az alja mondja a magyar közmondás és a sok beszédet nem követik az akciók és tettek. Máskor a félelem a gátja a cselekedeteknek vagyis a menedzsment tart a konkrét lépések, akciók megvalósításától a változástól és inkább nem tesznek semmit, a szőnyeg alá söprik a problémák egy részét. A kutatások szerint a hosszó ideig tartó döntéshozatali, döntéselőkészítői folyamatok, a sok mérlegelés szintén gátolja a helyes döntéseket és a tetteket. A szerzők úgy gondolják, hogy a vállalaton belüli egyes vezetők és osztályok közötti versengés olyan politikai csatákat és belső harcokat eredményez, amik aztán vagy végleg meghiúsítják a tervek végrehajtását vagy elhalasztják a döntést.Jogos kérdés, hogy mit lehet tenni ezen korlátok, gátak lebontása érdekében egy vállalati szervezet életében. A két amerikai szerző megjutalmazza a türelmes olvasókat és a könyv utolsó, 8. fejezetében ad iránymutatást arra vonatkozóan, hogy miként lehet változtatni ezen a létező jelenségen és milyen szervezetfejlesztési irányokat javasolt követni. Fontosnak tartják a szerzők, hogy tisztában legyünk azzal, hogy mik a felső-és középvezetők viselkedésének mozgatórugói. Vajon a vezetőknek mi a legfontosabb szempont a döntések meghozatalakor és mi számít vagy éppen mi fáj valójában akkor, amikor konkrét lépéseket kellene tenniük. A szerzők szerint lépjünk a tettek mezejére amilyen gyorsan lehet, mert a konkrét tettek sokkal többet érnek, mint a nagyon jól előkészített és szépen megfogalmazott koncepciók és tervek. Természetesen ez azzal jár, hogy hibákat is elkövetünk. A szerzők arra hívják fel a figyelmet, hogy hibákat csak akkor követünk el, ha cselekszünk, tehát természetes és törvényszerű, hogy történnek majd hibák. Az aggodalom megszüntetése a szervezeten belül és annak az érzésnek a tompítása, hogy a változások és akciók valami rossz és negatív dolgot jelentenek majd a jövőben szintén kulcskérdés. Az aggodalom és félelem erősiti a szervezetben meglévő Tudás-Cselekvés szakadék jelenséget, ezért muszáj ezt az érzést megszüntetni az emberek fejében. Nyilván az aggodalom vagy a változástól való félelem érzése nem tűnik el 1-2 nap alatt, de ez a szervezetfejlesztési program egyik fontos célja ez is lehet.Nagy kérdés számomra, hogy milyen módszerekkel és milyen hatékonysággal lehet a gyakorlatban ezeket a javaslatokat alkalmazni? Nekem úgy tűnik, hogy külső szakértői segítség nélkül nehéz ezeket a korlátokat lebontani, hacsak nem érkezik egy új CEO( vezérigazgató), aki az akciók embere és vérében van mindez, de vajon egy fecske csinálhat nyarat?</description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=401</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>&#8222;Kell egy csapat!&#8221; - Az együttműködés üzleti ereje</title>
<description>2010.06.03.

Az együttműködés üzleti ereje számokban A hálózatkutatás megmutatja egy cégen belül a szakmai és együttműködési kapcsolatok és kommunikáció szövevényét. De miért is fontos a vezetők és a HR szakemberek számára, hogy mindezt átlássák? Egy 2007-es kutatásból (IT Business, 2007. március 27) kiderült, hogy alkalmazottak által használt információk 50-75%-a közvetlenül más személyektől származik. Ez azt jelenti, hogy lehet bármennyire jól kiépített intranet vagy e-learning rendszer a cégnél, a munkatársak leginkább egymástól tanulnak. Nem mindegy tehát, hogy ki-kitől tud információkat támogatást kapni, és hogy a hírek hogyan terjednek egy szervezetben. A tudás megosztáson túl egy kutatásból az is kiderült, hogy a bankfiókok üzleti eredményeit nagymértékben befolyásolja, hogy az ügyfelekkel foglalkozó munkatársak csapatként együttműködnek-e. Azokban a bankfiókokban, ahol a kollégák támogatták egymást a nehéz ügyfélhelyzetek kezelésében, illetve, ahol sűrű kapcsolati hálózatot, csapatot alkottak, az üzleti mutatók (egy főre vetített hitelállomány és az egy főre vetített betét állomány) közel kétszer akkorák voltak, mint a csapatként nem együttműködő fiókokban. Az együttműködés üzleti ereje tehát kifejezhető számokban! Alacsony sűrűségű fiók(gyenge együttműködés)1. ábra &#8211; Bankfiókon belüli együttműködés és üzleti eredményeik közötti kapcsolatA bank egyik régió-vezetőjével folytatott beszélgetés megerősítette a kutatás eredményeit. Elmondása szerint azok a fiókok, ahol az ügyfél referensek összetartottak egy-egy banki kampány (pl. év végi akció) során, kiemelkedő teljesítményt nyújtottak. Volt olyan fiók, ahol az ajtón belépő ügyfelet már rögtön ahhoz az ügyfélreferenshez tudták küldeni, akivel már volt kiépült ügyfélkapcsolata az ügyfélnek, ezáltal elősegítve a gördülékenyebb munkát és a további értékesítést.Az értékesítési tapasztalatokról és a nehéz ügyfelek kezelésének hatékony módjairól való beszélgetések is nagyban hozzájárulhattak a fiók sikerességéhez. A bank mentori programot alakított ki, ahol a hatékonyan működő fiókok vezetői mentorként támogatták a gyengébben teljesítő fiókok vezetőit abban, hogy elősegítsék a fiókon belüli együttműködést, tudásmegosztást és számon kérési kultúrát.A legjobb csapatépítő a közös ellenség&#8230;Találkoztunk olyan helyzettel is, amikor egy IT cég üzleti eredményi jelentősen leromlottak és nem volt azonosítható külső körülmény vagy piaci tendencia a háttérben, amely ezt indokolta volna. A szervezeti hálózatkutatás feltárta, hogy az értékesítési csapaton belüli együttműködésben van a &#8222;kutya elásva&#8221;. 2. ábra &#8211; Sales csapat együttműködési hálózata (ki-kivel működik együtt 
szívesen)A 2. ábrán jól látható, hogy az üzleti team vezetőjének semmilyen együttműködési kapcsolata nincs a csapatával (egyetlen kapcsolata van egy ex-kollégájával), míg a munkatársak összeálltak egy zárt önvédő alakzattá, ahol szinte mindenki, mindenkihez kapcsolódik. Ez nem sok jót sejtet. Az interjúk fényt tártak rá, hogy a csapat vezetője belépve a szervezetbe rossz stratégiát választott. Meg akarta mutatni, hogy ki az úr a háznál és &#8222;rá lépett mindenki lábára&#8221;, hogy mindezt éreztesse. A csapat &#8211; nem meglepő módon &#8211; ezt nem vette jó néven és összezárt a támadó vezetővel szemben. Ez a tipikus &#8222;védjük egymás hátát&#8221; alakzat. A vezetőnek sikerült egy nagyon erős csapatot kovácsolnia a társaságból, a baj csak az, hogy ők éppen azért fogtak össze, hogy ellenálljanak a vezetőnek, és együttesen bebizonyítsák, hogy vele sehogy sem képesek hozni az eredményeket. Nem csoda, hogy a cég üzleti teljesítménye leromlott. Természetesen a vezető sem érezte jól magát ebben a helyzetben, nehéz ellenszélben dolgozni. Végül a vezérigazgatóval megállapodtak, hogy közös megegyezéssel távozik a cégtől. Az informális vezető szerepe A hálózatkutatás azonban azt is meg tudta mutatni, hogy ki az, aki informális vezetőként irányította a csapatot, akihez a legtöbben fordultak szakmai kérdések vagy döntések kapcsán, aki a legjobb szervező volt, és akiben a leginkább megbíztak. Az eredmények alapján általunk javasolt potenciális vezetőt kinevezték a csapat élére, és láss csodát, szárnyakat kaptak és pár hónapon belül elkezdtek jönni a megbízások. Ebben természetesen benne volt a bizonyítási vágy is, hogy megmutassák, hogy a régi vezető nélkül milyen sokra képesek. A probléma feltárását és a megoldást ebben az esetben a szervezeten belüli együttműködési, szakmai hálózat feltérképezése mutatta meg a cég vezérigazgatójának.Mindez a HR számára egy olyan új irány, amely a klasszikus HR tevékenységek mellett közvetlenül járulhat hozzá a vállalat üzleti eredményeihez, céljainak az eléréséhez. Emellett a HR stratégiai funkcióját is alátámasztja , nagy mértékben, erősíti. A szervezeti hálózatkutatással feltérképezhető, hogy mely csapatnál van szükség beavatkozásra, valamint hogy milyen megoldásokkal lehet hatékonyabbá tenni a csoport üzleti hatékonyságát, együttműködését.Melyek a sikeres üzleti csapat együttműködési és kommunikációs jellemzői?1. Tudásmegosztás, nehéz ügyfelekkel való tapasztalatok megosztása2. Egymás támogatása, kisegítése3. Jól mozgósíthatóak közös teljesítményre, közös értékek (nincsen klikkesedés)4. Konstruktív versengő légkör, teljesítmény elismerése5. A vezetőt mind szakmailag, mind emberileg elfogadják, ezért is képes hatékonyan számon kérni.A bankfiókokon belüli együttműködés üzleti hatásairól további információkat olvashatnak az alábbi műhely munkában!</description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=467</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>Online piaci körkép</title>
<description>2010.07.15.

</description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=499</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>ODWS 2010 - Nemzetközi szervezetfejlesztési konferencia, kontra társadalmi felelősségvállalás</title>
<description>2010.08.09.

Maga a rendezvény egy sor érdekességet tartogat az odalátogató szakmabelieknek és laikusoknak egyaránt. Neves szervezetfejlesztő szaktekintélyek mesterkurzusai mellett, betekintést nyújt a hazai és nemzetközi trendekbe, újdonságokba, "best practice"-ekbe és véleményvezérek gondolataiba. Nem szeretném a teljes programot részleteiben bemutatni, mert egyrészt ezt a rendezvény honlapján mindenki megnézheti, másrészt úgy is végig fogjuk venni sorban a következő 12 napban. A főbb pontokra azonban mindenképp szeretnék rávilágítani.Augusztus 20-i nyitó party:Eleinte egy zártkörű megnyitónak indult, de az árvíz nyomán kialakult szükséghelyzetre reagálva megnyitották, így bárki megnézheti a tűzijátékot a Marriot Hotel nagyterméből az ünnepélyes megnyitóval egybekötött állófogadás keretében, egy "jelképes összegért". Persze aki személyes ügyének érzi, hogy segítsen a bajba jutottakon, lehetősége van szponzori jegy vásárlása keretében adományt juttatni, melyet az árvízkárosultak javára ajánlottak fel teljes egészében.  Bővebben &#187;&#187;&#187;Mesterkurzusok2x2 napot ölel fel az a kurzus sorozat, ahol neves szervezetfejlesztők osztják meg tapasztalataikat a résztvevőkkel. A kurzusok teljesen interaktívak és esszenciájukat egy Super session keretében vitatják meg a résztvevőkkel. Super sessions (2x)Mint azt az előbb már leírtam, ez egy esszenciális kerekasztal beszélgetés, melyet a mesterkurzusok előadói tartanak. Mindenki a saját témáját "hozza be" és interaktív workshop keretében vitatják meg tapasztalataikat. A HR Cafe olvasóinak lehetősége nyílik ezt online élő adásban figyelemmel kísérni és kérdezni az előadóktól.Paralel sessionsEgyszerre több témában egymással párhuzamosan zajló előadások. Egy-egy idősávban kiválasztunk egy előadást, melyet online élőben követhetnek és kommentelhetnek a HR Cafe olvasói. További két előadást pedig rögzítünk és az archívumban hozzáférhetővé tesszük. Hogy melyek lesznek ezek, azt szavazásra bocsátjuk az olvasóink között.Itay Talgam előadásaAl Gore mondta egyszer Mr. Talgam egyik alőadása után: "Többet tanultam a vezetésről ebben a fél órában, mint eddig az egész karrierem során." A világhírű karmester gondolatait hallgathatják meg azok akik Augusztus 26-án csatlakoznak az eseményhez.A teljesség igénye nélkül ragadtam ki egy-egy szekciót a megannyi program közül. A konferencia moduláris, ezért lehetőség van napijegy vásárlásával az egyes szekciókon külön külön is részt venni. Amennyiben:- További információra lenne szükségetek, látogassatok el a rendezvény weboldalára vagy kérdezzetek tőlem komment vagy szakértői kérdés formájában.- Jegyet szeretnétek vásárolni az ODWS 2010 rendezvényre, itt megtehetitek.- Jegyet szeretnétek vásárolni a mesterkurzusokra, itt megtehetitek.- Jegyet szeretnétek vásárolni az Augusztus 20-i partyra, itt megtehetitek.</description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=505</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>Social Impact - avagy mire jó az ingyenes szervezetfejlesztés</title>
<description>2010.08.18.

Kinek jó mindez?Mindenkinek. A Social Impact által a non-profit szervezetek olyan szolgáltatáshoz jutnak, amelyet másképp talán nem tudnának igénybe venni, így viszont jelentős segítséget kapnak külső szakértőktől teljesen ingyen. Maguk a tanácsadók is rengeteget tanulhatnak más kultúrák fejlesztőinek tapasztalataiból a közös munka során, új módszereket, megközelítéseket ismerhetnek meg. Végül pedig a konferencia minden résztvevője tanulhat az élményből, hiszen a szakértői párok és az általuk fejlesztett szervezetek képviselői az ODWS-en beszámolnak majd a közös munkáról és annak tanulságairól.Social Impact és a tanácsadói energiaháztartásSokat dolgozom az egyesület fejlesztésén: gondolkodom, könyveket bújok, egyeztetek a külföldi fejlesztő partneremmel, a projekt koordinátorunkkal... Ez összességében sok időt, sok elfoglaltságot jelent. És mégis, minél többet foglalkozom ezzel a feladattal, annál több energiát, lelkesedést érzek magamban. Furcsa paradox helyzet ez, és mélyen elgondolkodtat. Honnan is jön ez az energia? Nyilván sok forrása van, amelyek közül én most kettőt emelek ki.Az első energiaforrás: Egy ügy, amely megdobogtatja a tanácsadói szívet A Kővári József Borz által vezetett Fény Árnyék Egyesület közel tíz éve járja Magyarország elszigetelt romák lakta falvait a Vándormozi névre hallgató kezdeményezés keretében. Nehéz szavakba önteni a Vándormozi-életérzést, azt, hogy mit is ad ez a roma lakosságnak, szavak helyett ezért beszéljenek a képek.Én, aki az utóbbi években elsősorban for-profit szervezeteket támogattam a fejlődésben lenyűgözve állok ennyi társadalmi küldetéstudatot és tenni akarást látva. A Vándormozi egy olyan ügy, amelyért én is szeretnék tenni. Mély tiszteletet érzek Borzék iránt, akik ezt a projektet valóban csinálják, élik, akik ennek szentelik a mindennapjaikat. És már ezért öröm velük dolgozni. A második energiaforrás: Egy támogató külföldi partner, aki új oldalról világítja meg a mindennapinak tűnő kérdéseket.Amikor Rita Alonival először beszéltem skype-on, és elmondtam neki, mit csinálnak Borzék, ő rögtön úgy nyilatkozott: &#8222;this is a beautiful project&#8221;. Az ő lelkesedése fokozza az enyémet és viszont. Hasonlóan gondolkodunk, de mégis másképp. Mindketten elkötelezettek vagyunk a fejlesztési projekt iránt, ám míg én nyakig benne vagyok a fejlesztésben tettek és érzelmek szintjén egyaránt, addig ő a távolból hideg fejjel, de mégis szívvel-lélekkel segít nekem, mint szupervízor. Új szempontokat, új összefüggéseket fedezek fel Rita segítségével, és a felfedezés izgalma hajt tovább előre. Social Impact a stressz és a kiégés ellenNemzetközi kutatások igazolják, hogy az önkéntes munka, a társadalmi felelősségvállalás, a valamilyen &#8222;magasztos cél&#8221; érdekében végzett tevékenység, komoly stressz-csökkentő tényezők különösen akkor, ha közösségben végezzük őket. Igaz ez annak ellenére, hogy az egyénre nyilvánvalóan több feladatot ró az extra munka. Én ezt a pozitív összefüggést most saját bőrömön tapasztalom. A Social Impact-et pedig, mint stressz és kiégés elleni kúrát mindenkinek csak ajánlani tudom.</description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=511</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>ODWS 2010 - Hétfő</title>
<description>2010.08.23.

</description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=519</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>Főnök nélkül - önszerveződő szervezetek - ODWS kedd + szerda</title>
<description>2010.08.25.

Magyarországon? Neeem. Úgy gondolom ehhez van még mit fejlődnünk szervezeti és egyéni szinten is, de erre még visszatérünk. Viszont Hollandiában ahol sokkal tudatosabban élnek embertársaink, erre van legalább egy kitűnően működő példa. Rengeteg hozzávalónak kell klappolnia egy ilyen "önszerveződő szervezetnél" hogy sikeresen tudjon működni. Felelősséggel, motiváltan, tulajdonosi szemléletben dolgozó emberek, jól szervezett folyamatok, valamint kristálytiszta vállalati cél és homogén értékrend. Szkeptikusak vagytok? Én is az voltam. De a keddi napon Fokke Wijntstra és Harold Janssen bepillantást engedtek a kulisszák mögé. Vállalatok pénzügyi részlegeit kiszolgáló tanácsadó cégként, pénzügyi vezetőkkel és menedzserekkel tárgyalnak nap mint nap. Az így kapott megbízásokra épülő projektek köré szerveződő csapatok, egymaguk alkotnak vállalti egységeket, melyek a stratégiáról, értékesítésről, újabb erőforrások bevonásáról vagy termék fejlesztésről maguk döntenek. A teljes koordinációt és az "objektív szem" szerepét egy a csapaton kívüli, másik csapat tagja végzi. Maga a csapatok közti interakció teszi az egészet hálózattá, szervezetté. A közös tevékenységek, mint pl. a marketing és számos különböző ügyfél rendezvény, melyeket önkéntes jelentkező dolgozók csapatával szerveznek, újabb és újabb átmeneti tömörüléseket, így "vállalati egységeket" hoznak létre. Hmmm&#8230; Csak ültem ott és hallgattam, ahogy az előadás nézői, rendre próbálták az instabilnak tűnő szervezetet, saját életükből hozott kihívással, vagy krízis helyzettel bedönteni, de a Holland páros, mindig tiszta és ésszerű gondolatmenetben verte vissza a "támadásokat". (Ezt az előadást és még vagy 6 másikat egyébként élőben láthatták azok akik reggel benéztek a HR Cafe oldalára, aki lemaradt, az később még bepótolhatja az archívumunkból további 20 előadással együtt.)Kb. ebben a pillanatban ugrott be, hogy még is van ehhez hasonló Magyarországon és pont az ő konferenciájukon ülök. Az ODWS csapat működése, nagyban hasonlít a fent leírt szerveződéshez. Néhány napra az a megtiszteltetés ért, hogy tagja lehettem ennek a csapatnak, ezúton is köszönöm a bizalmat és a támogatást. Érdekes volt látni belülről, hogy az ODWS, nem egy szervezet, hanem egy együttgondolkodás. Méghozzá egy olyan együttgondolkodás, ami 4! éve kezdődött és a hosszú nekifutás után, erre a 8 tökéletes napra időzítette ennek esszenciáját. Az előbbi felismerésben értettem meg igazán Kalmár Péter gondolatait, amit a konferencia első napján készített interjúban osztott meg velünk. Az alapkérdés az volt négy éve: merre mennek a közösségek és szervezetek a világban? Aztán a válságot katalizátorként használó felgyorsult változás, szükségessé is tette új irányok, eszmék és gyakorlatok megfogalmazását. Ezért a szervezetfejlesztés mindenki által legelfogadottabb irányzatainak világviszonylatban elismert szaktekintélyeit - "inspirational leaders" - hívták meg és velük közösen jelöltük ki az új utat és oldottunk meg - "co-creating" - nyolc esetet közösen.A szervezők célja, hogy egy nem szokványos konferenciát rendezzenek, sikerrel járt. Először nem értettem, hogy miért jó, hogy 5 részletben, azonos időben 15! előadás fut egyszerre, pazarlás - gondoltam magamban. Aztán világossá vált, hogy mindez egy nagyon precízen felépített közösségre épülő dramaturgia része (hiába a négy év az négy év). Az inspirational leaderek, vagy ha úgy tetszik a szervezetfejlesztési irányzatok köré csoportosuló embereket, tudatosan hagyták ismerkedni, beszélgetni, sőt erre különféle programokkal még rá is tettek egy lapáttal. Majd az így alakult közösségeket külön-külön is megmozgatták a párhuzamos előadásokon és a végén, egy közös munkában hagyták őket kibontakozni. Sokáig nem tudtam megfogalmazni, hogy miért is érzem igazán jól magam ezen a konferencián és csak suta tanulságokat tudtam levonni, mint: biztosan, mert meglehetősen nemzetközi a csapat, nyitott és szimpatikus értékrendű emberekből áll, mert jók az előadások és a gondolatok&#8230; Aztán végre összeállt a kép és újra megérkeztünk az alapgondolathoz, azaz az önszerveződő szervezethez. A két Holland úriember, Harold és Fokke példájához. Nem csak az ODWS csapat hasonlított ehhez a szervezethez, hanem az egész konferencia ebben a szellemben épült fel. Tudatosan? Véletlenül? Nyilván meg fogom kérdezni Pétert erről, aki azt mondta az interjúban: "Egy jó konferenciának ne csak szakmai lenyomata legyen, hanem kiinduló pontja legyen néhány olyan irányzatnak, projektnek aminek hatása van a világra." Ha az önszerveződő szervezet ilyen irányzat vagy eszme, akkor számomra ez egy elfogadható alternatíva és szeretném azt hinni, hogy sokan vagyunk ezzel így, mert ez azt jelentené, hogy sokan vagyunk akik szenvedéllyel és felelősséggel végezzük munkánkat, azaz jól érezzük magunkat a bőrünkben.Örömmel mondhatom, hogy engem sikerült megfertőzniük a szó legjobb értelmében és remélem, sőt tudom, hogy mindenki ebben a szellemben visz haza valamit a 8 napból.Számomra a legnagyobb kihívás, hogy a kicsit bepunnyadt Magyar szervezeteket és HR-es társadalmat meg tudjam fertőzni a konferencia témáival még hosszú ideig, de legalább nyolc hónapig. Személyes sikerként könyvelném el, ha ez az önszerveződő közösség tovább élne és bővülne a HR Cafe magyar és Angol oldalán egyaránt.Minden esetre furdal a kíváncsiság, hogy hogyan nézhet ki egy ilyen szervezet, vagy konkrétan az ODWS csapat, vagy a konferencia résztvevői esetleg a Harold és Fokke féle csapat egy hálózatkutatási diagramra kirakva. Szerintem több dimenzióból szemlélve is tanulságos lenne. Írhattam volna egy "sajnálhatod, hogy nem jöttél el" posztot erről, de remélem, hogy miután elolvastad enélkül is így gondolod. :) Egyetlen publikus nap van már csak a konferenciából. Holnap Itay Talgam, karmester és tanácsadó nyitja a napot, aki ma este exkluzív interjút adott a HR Cafenak (hamarosan felkerül). Utolsó lehetőség, hogy élőben ízelítőt kaphass ebből az eseményből, gondolatokból, miliőből. Én ott leszek! És te?</description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=523</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>Itay Talgam az üzlet karmestere</title>
<description>2010.08.30.

</description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=663</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>A vizualizálás ereje avagy a jövő térképe</title>
<description>2010.11.09.

A vizualizáció ereje több esetben is nagy hatással volt rám. Ilyen például annak a Palo Altoi Jövő Kutató Intézetnek a munkája, akik több mint 7000 hipotézis és vélemény alapján alkották meg a jövő térképét egy nagy felbontású képben a hálózatkutatás módszertanát segítségül hívva. Érdemes időt szánni egy nagyobb lélegzetvételű áttekintésre.   Egyébként a hálózatkutatás módszertanában éppen ez fogott meg: hatalmas mennyiségű információt képes egyetlen képpel közvetíteni. Érdekességként hadd hozzam még fel annak a kutatásnak a térképét, ahol különböző betegségek kialakulását és összefüggéseit jelenítették meg eme nagyítható vizualizációban.Ha egyetlen mondatban kellene összegeznem, miért szerettem bele a hálózatkutatásba mint szervezetfejlesztési módszertanba, akkor ezt mondanám: "A hálózatkutatás egy olyan eszköz, ami amellett, hogy gyorsan tudja feltérképezni egy szervezet tényleges működését, hihetetlenül erőteljes eszközzel képes azt megmutatni is: egyetlen kép segítségével."Kíváncsi vagyok, hogy ha lehetőséget kapnátok, hogy éljetek ezzel az eszközzel, ti mit szeretnétek megtudni leginkább?</description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=697</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>Kedves HR munkatárs, Kedves Vezető</title>
<description>2010.12.13.

Csak akkor lehetsz igazán biztos benne, hogyha jó személyes és szakmai kapcsolatot ápolsz vele. Sok esetben az emberek csak akkor tudatják problémáikat, amikor már késő, és nincs mit tenni, mert megvan a következő munkahely, és távozni akarnak. Hány olyan kulcspozícióban lévő munkatársad, beosztottad van, aki nélkül megállna az &#8216;élet&#8217;? Mit fogsz csinálni, hogyha ők elmennek?Fejvadászként sokféle helyzettel találkozom:&#8226; Vannak akik, váltani szeretnének, és ezt előre jelzik is a munkaadójuknak. &#8226; Vannak, akik váltani szeretnének, de nem jelzik, csak ha már megvan a következő munkahelyük. &#8226; Vannak, akik nem keresnek, nem akarnak váltani, de azért mégis eljön az interjúra, mert kíváncsi, vagy nincsen veszíteni valója.&#8226; Vannak, akik nem keresnek, de eljönnek, hogy megtudják saját piaci értéküket és ezzel jó alkupozícióba kerüljenek a jelenlegi munkahelyükön.Az esetek többségében azonban az emberek elcsábíthatóak. Ennek egyik legfontosabb oka az, hogy egy semleges környezetben, mint egy felvételi interjú, az ember szabadabban beszél a saját vágyairól, álmairól, motivációiról, mint a munkahelyén, ahol már konfliktusok, nézeteltérések, rossz érzések vannak. A tapasztalat az, hogy az emberek azért vágynak el a munkahelyükről vagy azért csábíthatóak el, mert egyéni céljaikat már nem látják elérhetőnek az adott cég keretein belül. Ilyenkor sajnos be kell látni: az egyéni és a szervezeti célok nem illeszkednek egymáshoz.Mit gondolsz, a kulcspozícióban lévő kollégáid miként tudnak azonosulni a szervezeti célokkal? Milyen egyéni céljaik vannak? Neked milyen egyéni céljaid vannak? Te magad teljes mértékben tisztában vagy a szervezeti célokkal? Számtalan kérdés merülhet fel e témával kapcsolatban, hiszen a szervezeti és egyéni célokhoz széles szakirodalom és mindenkinek számos saját tapasztalattal párosul. Olyan történeteket szeretnénk összegyűjteni, amelyek az egyéni és szervezeti célok diszharmóniáját és annak lehetséges megoldásait mutatják be. Ezért, ha van saját élményed, történeted, kedves Olvasó, kérlek, küldd el, és a történetekből készült gyűjteményt visszajuttatjuk a számodra.A következő két dologra azonban mindenképp ügyelj, ha azt akarod, hogy a kulcsembereid kevésbé legyenek elcsábíthatóak:1. Igyekezz olyan őszinte környezetet teremteni, ahol bátran lehet beszélni a személyes vágyakról, ambíciókról, még olyanokról is, amelyeket (egyelőre) nem tud a cég kielégíteni.2. Fektess nagy hangsúlyt a szervezeti célok kommunikációjára: merre tart a cég, milyen jövőbeli lehetőségek vannak itt a tehetséges munkatársaknak.</description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=748</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>Az újonnan belépő középvezető nehézségei</title>
<description>2011.03.30.

Sokszor tapasztalom kivállalkozásoknál, hogy az új középvezetőt nagyon nehezen fogadja el a csapat. Egyrészt ez a vezetői szint még közel van a &#8222;fronthoz&#8221;, így a vezetői kompetenciák mellett fontosak a szakmai kompetenciák is. Ebben, az üzlet szakmai ismeretében a már több éve ott dolgozó, összeszokott munkatársak előnyben vannak &#8211; miért fogadjanak el egy kevésbé felkészült embert? Másrészt a csapat számára szokatlan az új vezetési rendszer, eddig központi vezetés volt &#8211; ellenállnak a változásnak. A belépő vezető sokszor erőlködik, hatalmi játszma indul a csapattal. Formálisan ő lesz a vezető, de informálisan vezetői szerepében gyenge &#8211; sokszor egy senkinek sem jó patthelyzet alakul ki.Ide kapcsolódó tanulságos pszichológiai kísérletet végeztek az 1950-es években óvodáscsoportokkal. Mérei Ferenc kísérletében először hosszasan megfigyelték a gyerekeket a szabad foglalkozások idején. Gondosan kiválasztották azokat, akik tudtak hatni társaikra, akik modellnyújtók voltak, akik irányították a játékban a többi óvodást. Ők voltak a kis &#8222;vezetők&#8221;. A többiekből, akikre inkább a modellkövetés volt jellemző kis (4-5 fős) csoportokat hoztak létre. Ezek a kis csoportok ezt követően csak együtt játszottak. Az elkülönült csoportoknak saját szokásaik, szabályaik alakultak ki, mindenütt felépült, hogy ők együtt mit játszanak, hogyan játszanak. Az összeforrt csoportokba ezután beraktak egy-egy &#8222;vezetőt&#8221; a korábban dominánsnak bizonyult óvodások közül. A nagyobb szociális hatékonyságú gyerekek megpróbálták átvenni az irányítást, de nem sikerült nekik. Az utasításokat a többiek nem követték, játszották tovább a saját játékukat. 12 esetből 11-ben a belépő vezetőt &#8222;felszippantotta&#8221; a csoport. Az új óvódás csapattagoknak nem sikerült elérni, hogy az általuk hozott játékokat játsszák a többiek &#8211; pedig próbálkoztak. Az újak vették át a csoport hagyományait, és tanulták meg a kialakult játékokat. Viszont ezt követően &#8222;vezetői&#8221; kvalitásaik már jobban érvényesültek: a meglévő szabályokon picit változtattak, új, saját variációkat vittek be a játékba, amit már követtek a többiek. A kísérlet tanulsága az lett, hogy &#8222;a csoport erősebb, mint a vezető&#8221;.Ha a vállalkozásba belépő új középvezető nem veszi figyelembe a már kialakult normákat, és frontálisan szembe megy a csoporttal, akkor könnyen alulmaradhat. Érdemes lehet átvenni a hagyományokból, és ezen keresztül átvenni a csoport irányítását. </description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=752</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>Webinárium - avagy a szabad információáramlás diadala</title>
<description>2011.04.11.

Miért jó a webinárium? Azon túl, hogy akár az otthon melegéből, egy kényelmes fotelből kísérhetjük figyelemmel a minket érdeklő előadást, interaktívan befolyásolhatjuk annak menetét. Nem kell hozzá más, mint egy számítógép, internet kapcsolat és egy fülhallgató. Ennyire egyszerű! Mitől jó egy webinárium? Először is a legfontosabb, a jó téma. Legalább ilyen fontos, a jó előadás. Végül (de nem utolsó sorban) talán elcsépelten hangzik, de a webináriumoknál nagyon fontos az önálló véleménnyel bíró, interaktív hallgatóság.Miért fontos az interakció? Ennek híján nem beszélhetünk webináriumról, így csupán egy videó, egy "webcast" és mehetne akár felvételről is. Kb. olyan a webcast és a webinárium közötti viszony, mint egy konferencia és egy workshop közötti kapcsolat.Dr. Németh Zoltán - alias Dr. Prezi - biztosítja a prezentációk minőségét, TI kedves olvasók/nézők nyújtjátok az odaadó, karakán véleményű, kíváncsi hallgatóságot, már csak a jó téma hiányzik.Nos, ez így fél igazság. Jó néhány nagyszerű témát és előadót gyűjtöttünk össze nektek. Például, első alkalommal egy újszerű - a HR Cafe hasábjairól már ismert - szervezetfejlesztési módszer, a hálózatkutatás gyakorlati alkalmazását mutatjuk be. Erről bemelegítésnek egy izgalmas blogbejegyzést olvashattok Avar Eszter tolmácsolásában.Utána vegyesen fogunk érinteni többféle témát, különféle előadók vendégszereplésével. Nem lövöm el most ez összes puskaport, következő bejegyzésemben elárulom, hogyan folyik tovább a webinárium tematikája. Addig is írjátok meg nekem, ti kitől hallgatnátok 30 perces előadást és milyen témáról!Regisztrálni a Webiánriumra ITT is lehet!</description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=754</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>Első Webinárium, avagy - A szervezetet nézd, ne az egyént!</title>
<description>2011.04.20.

A hálózatokból valóban látszik, hogy kinek mi a pozíciója az informális kapcsolati rendszerben. Ám fel kell tennünk magunknak a kérdést: Tulajdonképpen mit akarunk kezdeni ezzel az információval?Amíg a hálózatokat arra használjuk, hogy egyes személyekről informálódjunk, addig csupán a felszínt borzoljuk. Valódi szervezetfejlesztésre ugyanis akkor van esély, ha a hálózatokban felismerjük a nagyobb, szervezeti szintű mintázatokat, és ezeket értelmezzük. Olyan ez, mint amikor túl közelről nézzük a tévét, és csak színes pontokat látunk, ám a lényeg elvész. Ha viszont eltávolodunk a képernyőtől, és nem a pontokat figyeljük, hanem a teljes képet, akkor hirtelen értelmet nyer a látvány. Álljon tehát itt egy példa arra, hogy a hálózatkutatásban hogyan érhetjük el, hogy ne csak színes pontokat lássunk, hanem magát a képet.Esetpélda: Egy magyar tulajdonú vállalatnál hálózatkutatás-alapú diagnózis készült azzal a céllal, hogy megállapítsuk, miért akadozik a kommunikácó, miért vész el rengeteg információ a rendszerben. A megrendelő a rokonszenvi hálózat (1. ábra) elemzésekor végigvette szép sorban a vállalat felsővezetőit, végignézte mindegyikük kapcsolati rendszerét. Vizsgálta, vajon kellő számú szimpátiakapcsolata van-e az illetőnek, és ha igen, azokkal-e, akik a szervezeti hatékonyság szempontjából kívánatosak volnának. Amikor ez megtörtént, megkérdeztük tőle, érzi-e, hogy előrelépett az eredeti probléma okainak megválaszolásában. Elismerte, hogy továbbra sem tudja az elégtelen kommunikáció hátterét.Miután azonban rátértünk a hálózat nagyobb összefüggéseinek elemzésére megmutatkozott egy érdekes tendencia: a három nagy divízióban dolgozó kollégák közül az ábrán zölddel jelöltek, egyértelműen középponti szerepet 1. ábra A vállalat rokonszenvi hálózata (Az ábrán csak a kölcsönös választások vannak jelölve, a színek a különböző szervezeti egységeket jelölik)töltenek be a kapcsolati hálóban, míg a pirossal és a kékkel jelöltek egymással való rokonszenvi kapcsolati hálója meglehetősen ritkás. Ez a megfigyelés közös gondolkodást indított el, amelynek fókusza ezúttal az egyes igazgatóságok (az ábrán zöld, piros és kék színnel jelölve) kapcsolata volt, és nem az egyének.Kirajzolódott a szervezeti helyzetkép: A zölddel jelölt igazgatóság a cég legrégebb óta működő divíziója, sokan az itt dolgozók közül már az alapítás óta a vállalat munkatársai. A cégnél ezért kialakult egy a zöld divízióhoz való extrém igazodás. A &#8222;zöldeket&#8221; tisztelet övezi, zöld divízióban dolgozók véleményét sokan kikérik, az ő szempontjaik esnek a legnagyobb súllyal a latba, amikor szervezeti döntésekre kerül a sor. A kommunikáció jelentős része is a &#8222;zöldeken&#8221; keresztül folyik. Mindeközben a &#8222;pirosak&#8221; és a &#8222;kékek&#8221; között meglehetősen lagymatag maradt a viszony, nem alakult ki e két szervezeti egység között olyan intenzív munkakapcsolat, mint amilyet a hatékony szervezeti működés megkövetelne. Mivel a szervezetben mindenki a &#8222;zöldeket&#8221; figyeli, tőlük várja az inputot, rajtuk kívül gyakorlatilag nem létezik a cégnél informális külső kapcsolatrendszer. Mindez természetesen a szervezeti kommunikáció akadozását eredményezi.A hálózatok globális elemzése ilyen módon megmutatta, amit az egyén-fókuszú nézőpont elfedett. Láthattuk hogyan vezetett a zöldeket idealizáló szervezeti kultúra a belső kommunikáció akadozásához.S hogy mi volt a megoldás? Hogy vált ez a szervezet eredményesebbé a hálózatkutatás által? A legalapvetőbb változást már az első felsővezetői workshop meghozta, azáltal a felsővezetés, köztük a &#8222;zöldek&#8221;, &#8222;pirosak&#8221; és &#8222;kékek&#8221; vezetői szembesültek az igazgatóságok közti viszonyrendszer ilyen mértékű torzulásával. Ami eddig tabutéma volt, most kikerült az asztalra. A tabuk ledöntése, az eddig kerülgetett érzékeny téma átbeszélése meghozta a szükséges attitűdváltást felsővezetői szinten, és az új hozzáállás fokozatosan legyűrűzött a szervezeti hierarchia alacsonyabb szintjeire. Ennek legnyilvánvalóbb jele a kékek és pirosak közti intenzívebb kommunikáció kialakulása volt.Ha tehát szervezeti hálózatokban nem az egyének szerepére, hanem a nagyobb összefüggésekre helyezzük a hangsúlyt, akkor valóban választ kaphatunk a vállalat problémainak mélyebb okaira. Ha pedig ezekre a szervezeti kultúrában gyökerező okokra a vezetők és kulcsemberek közösen rádöbbennek, azzal a legnagyobb lépést már meg is tettük a probléma megoldásának irányába.</description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=775</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>&#8222;Az a hülye ügyfél...&#8221; &#8211; Az ügyfél lenézése, mint a fejlődés gátja</title>
<description>2011.06.15.

Még egyszer elnézést kérünk a kellemetlenségért... Igen-igen, persze... Természetesen még ma átküldjük...&#8221; mondta udvariasan a telefonba, miközben lesajnálóan forgatta a szemét. Miután pedig befejezte a beszélgetést az ügyféllel, tapasztalatait röviden így összegezte &#8222;Hát ez hülye!&#8221;. 
Több olyan szervezettel találkozom, ahol kifejezetten divat az vevők lesajnálása. Különösen akkor erősödik fel ez a tendencia, ha valamilyen félreértés vagy konfliktus van az ügyfél és a munkatársak között. Amikor például a vevő elégedetlen a termékkel, szolgáltatással és nem átallja ezt szóvá is tenni, olyankor csak úgy repkednek a gunyoros megjegyzések.Ez nem baj, gondolhatnánk, hiszen az ügyfél úgysem jön rá soha, hogy mit mondunk a háta mögött. S talán valóban így van, ha ügyesek vagyunk a tettetésben. Ám az ügyfél szidalmazásának, lenézésének hosszú távú, a szervezeti kultúrát is érintő hatásai vannak. Ha hülyének nézzük, lesajnáljuk az ügyfelet, akkor sokkal könnyebb elhitetnünk magunkkal, hogy nekünk van igazunk. Mi jól csináltunk mindent, ő gondolja rosszul. Mi nem hibáztunk, tehát nem kell önkritikát gyakorolnunk. Nem kell levonnunk a tanulságokat, nem kell tanulnunk a hibánkból, hiszen mi nem tehetünk semmiről, az ügyfél a hülye. Így válik az ügyfél lenézése a tanulás és a fejlődés gátjává.Mit tehetünk vezetőként, ha el akarjuk kerülni ezt a csapdát?&#8226;Mutassunk példát! Mindig maximális tisztelettel beszéljünk az ügyfélről a kollégáink jelenlétében.&#8226;Figyeljük meg magunkat! Vegyük észre magunkon, hogy mikor fogalmazódik meg bennünk, hogy &#8222;ez hülyeség", "ez az ügyfél hülye&#8221; (illetveezek alternatív változatai). Ha ilyenen kapjuk magunkat, elemezzünk objektíven a helyzetet. Miért reagált az ügyfél úgy, ahogy tette?  Miben van igaza az ügyfélnek?  Miben nincs igaza az ügyfélnek?  Mit tanulhatok én ebből a helyzetből?&#8226;Figyeljük meg a beosztottainkat! Hogy beszélnek a szervezetben az ügyfelekről?&#8226;Kezeljük helyén, ha egy beosztott gunyorosan, lesajnálóan beszél az ügyfélről a háta mögött. Nem érdemes azzal kezdeni a változtatást, hogy leteremtem a kollégáimat, hiszen azzal könnyen azt érhetem el, hogy most már nem csak az ügyfél lesz a hülye, hanem a főnök is. Sokkal célravezetőbb feltenni nekik a fenti négy kérdést. Ezeket végiggondolva már nem is fog olyan felháborítóan irracionális, agresszív, buta lénynek tűnni a panaszkodó vevő.&#8226;Közösen elemezzünk minden egyes ügyfélpanaszt és vonjuk le a tanulságokat. Váljon ez rendszerré, váljon a szervezeti kultúra részévé, hogy ha bármelyik ügyfél problémát jelez, akkor az érintett munkatársak leülnek, és megbeszélik, mi az, amit ők maguk személyesen vagy szervezeti szinten tanulhatunk az esetből.
Mielőtt bárki azt hinné, hogy az ügyfelek sértődött bírálata hazai sajátosság lenne, szeretném felhívni a figyelmet a Michael Schrage a Harvard Business blogjában (a fenti cikk megírása után olvasott) írására. Nem vagyunk egyedül.</description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=776</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>Bizonyíték kell, nem ígéret&#8230;</title>
<description>2011.06.20.

Ám ma annyira jó a &#8222;marketingje&#8221; szinte mindennek &#8211; terméknek, szolgáltatásnak - ,hogy sok esetben ezzel a rossz minőségű árut is el lehet adni. Vajon mivel próbálhatjuk csökkenteni a &#8217;bevásárlás&#8217; kockázatát egy új munkatárs kiválasztásakor? Elsők között megnézzük a végzettségét, a képzettségét és a munkatapasztalatait, majd több körön keresztül teszteljük AC-n, interjúkon, különféle megbízatásokkal, hogy végül a &#8222;short list&#8221;-ről kiválasszuk a legjobbnak tűnő jelöltet. Aztán felvesszük, és kiderül, hogy ugyan príma képességei vannak, nagyon termékeny, ám több sebből vérzik az együttműködés, mert az új munkatárs nem illik szervezetünk kultúrájába, nehezen irányítható, a maga útját járja különleges kívánságai, igényei vannak&#8230; Jó, jó, kicsit túlzok, mindez együtt &#8211; szerencsére &#8211; ritkán jön össze, ám az előbbiek közül bármelyik probléma áll is fenn hosszabb távon, igencsak meg tudja keseríteni a csapat hétköznapjait. (Nem véletlen, hogy vannak, akik az ilyen kollégákat csak &#8222;primadonnaként&#8221; aposztrofálják.Nemrégiben Cservenyák Tamás Tudatos Vezetés blogján keresztül jutottam el Paul Basile blogbejegyzéséhez, amiben a szerző azt írja, hogy hiba a legjobbat felvenni. Erre felkaptam a fejem: &#8222;Hát akkor kit vegyünk fel, ha nem a legjobb képességekkel rendelkező jelöltet?!&#8221; Pedig Basile szerint a &#8222;legképzettebb, a legmagasabb kompetenciákkal bíró, legokosabb, legjobb tapasztalatokkal bíró...&#8221; jelölt alkalmazása szinte mindig hiba. Miért is nem feltétlen jó a legokosabbat alkalmazni? Mert az sok esetben végződik a &#8222;szervezetből ki&#8221;, vagy a &#8222;szervezetben fel majd ki&#8221; stratégiával. Helyette Basile azt javasolja, hogy ne a legokosabbat válasszuk, hanem inkább az eléggé okosak közül azt, aki illeszkedik a munkához.A felvetés érdekes, megvalósítás azonban nem is olyan egyszerű, hiszen jelenleg a teljes toborzási-kiválasztási eszköztár, módszertan a &#8222;legjobb&#8221; megtalálását szolgálja. Valóban a teljes kiválasztási folyamat reformjára van szükség, vagy elég csak jobbanrésen lennünk?</description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=781</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>Mit tegyünk, ha egy  kulcsemberünk menni készül?</title>
<description>2011.06.28.

Pedig nem így van. A legjobb embereink megtartásáért most is meg kell küzdenünk, mert az igazi tehetségeket mindig tárt karokkal fogadják máshol is. Igen, még recesszióban is, hiszen egyszer csak beköszönt majd a fellendülés és jobb, ha akkor már házon belül van a tehetség.Hogyan küzdjünk embereink megtartásáért?Minden munkatárssal érdemes leülni legalább félévente egy elvárás-tisztázó, teljesítmény-értékelő megbeszélésre. Kulcsembereinkkel ez egyenesen kötelező!Gyakran és nyíltan fejezzük ki megtartani kívánt munkatársunknak, hogy elégedettek vagyunk a munkájával.Kérjünk részletes visszajelzést arról, hogy ő mivel elégedett és mivel nem, mit lát problémának, és mit tudna a cég nyújtani számára ahhoz, hogy még elégedettebb legyen. Kérjük ötleteiket. Vonjuk be őket a döntésekbe. Különösen értékes embereink jellemzően olyanok, akik szeretik látni a teljes képet, szeretnek hatni a rendszerre és szívesen vállalnak felelősséget is. Adjuk hát meg nekik ezt a lehetőséget!Biztosítsuk a folyamatos tanulás, fejlődés lehetőségét. Küldjük képzésre, tanfolyamra, konferenciára. Ha a cég anyagi lehetőségei határt szabnak ennek, akkor gondolkodhatunk pályázati támogatásban vagy szervezeten belüli, esetleg partnerszervezetekkel közös tudásmegosztó alkalmak szervezésében is.És ha mégis felmond?Ha legjobb emberünk bejelenti, hogy más ajánlatot kapott és felmondását fontolgatja, akkor se forduljunk át támadásba. Alapszabály, hogy semmiképpen ne vegyük személyes sértésnek az ügyet. Sok főnököt láttam, aki akkora csalódásként élte meg, amikor a kulcsember bejelentette távozási szándékát, hogy elfelejtette megkérdezni: &#8222;Szeretnélek megtartani. Mi lehetne az, amivel maradásra bírhatnálak?&#8221;. Ha meg vagyunk elégedve a munkájával, és szeretnénk, ha maradna, akkor mondjuk ki nyíltan. Nem &#8222;ciki&#8221;, sőt, jó benyomást tesz a távozni készülő kollégára, aki lehet, hogy újragondolja a döntést. Álljon itt erről két kisvállalati sikertörténet.Felmondás helyett projektvezetés: Egy 40 fős szolgáltató vállalkozásnál K. a legtehetségesebb középvezető jelentette be, hogy félig-meddig megegyezett egy konkurens céggel, és távozni készül. Főnöke nyíltan kifejezte, hogy a szervezetet igen fájdalmasan érintené ez a lépés, és megkérdezte tőle, hogy mi vonzza őt a másik céghez, hátha tudna ő is olyan ajánlatot tenni, amitől a középvezető megváltoztatná a döntését. Ekkor K.bevallotta, hogy alapvetően egy új, izgalmas projektlehetőség csábítja, amelyet röviden fel is vázolt. Szó szót követett, végül az eredetileg felmondásnak induló beszélgetés projektindító megbeszéléssé alakult át. Megszületett a döntés: ez a cég is belevág egy hasonló innovatív projektbe, amelynek vezetője az eredetileg elmenni készülő K. lesz. A visszatérő informatikus: Egy 20 fős internetes kisvállalkozás legjobb informatikusa felmondott. A cégvezetés nyíltan kifejezte, hogy mennyire elégedettek a munkájával és jelezte, hogy amennyiben úgy alakul az élet, tárt karokkal várják vissza. Az elválás a kölcsönös megbecsülés jegyében zajlott. S csodák csodája, az említett kolléga két éven belül már ismét ennél a cég alkalmazottja. Rövid kerülőút után tehát visszatalált a szervezethez azóta is ott dolgozik.Biztos vagyok benne, hogy Önöknél is mondott már fel olyan kolléga, akinek távozása fájdalmas volt. Hogyan kezelték ezt a helyzetet?</description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=785</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>Legjobb gyakorlatok: közösségépítő ebéd a munkatársaknak</title>
<description>2011.07.04.

Mire jó ez?A kollégák bent maradnak a munkahelyükön az ebéd idejére, nem megy el idő azzal, hogy minden nap elzarándokolnak a legközelebbi étkezdéig. Az 1 órás ebédszünet így gyakran magától 20-30 percre rövidül. Gyakori, hogy nagyobb társaságok együtt esznek, az ebédidő ilyen módon remek csapatépítési alkalommá válik.Jellemzően egyszerre ebédelnek a munkatársak, nem felváltva vannak &#8222;házon kívül&#8221;.A nagy tételre való tekintettel számos ebédkiszállítással foglalkozó cég kedvezményt ad céges rendelések esetén, így az össz-ebédköltség alacsonyabb, a közösség jobban jár.A cég által fizetett ebéd a fizetésen felüli egyéb juttatás egy formájának, vagyis a juttatási rendszer részének tekinthető, amit célszerű a kommunikációban is hangsúlyozni.Számold csak ki, vajon megéri-e neked ez befektetés, hogy cserébe munkaidőt, csapatkohéziót, lojalitást nyerj! Ha igen, vágj bele!</description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=790</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>Öreg néne őzikéje és a personal branding</title>
<description>2011.07.21.

Öreg néne történetét a legtöbben gyerekkorunkból ismerjük (aki esetleg mégsem, az most itt  elolvashatja), de brandépítési aspektusból viszonylag ritkán tekintünk gondolunk rá. Pedig érdemes. Megtanulhatjuk belőle, hogy vált a magányos Öreg Néne az erdő és a falu sztárjává, hogyan lett belőle ismert és keresett &#8222;Őzanyóka&#8221;.A személyes márka kulcsa az értékteremtésA történet elején főhősünk egy panaszosan síró, törött lábú őzgida segítségére siet, &#8222;ölbeveszi, megsajnálja, hazaviszi kis házába&#8221;. Gondoskodik róla, meggyógyítja. Öreg néne tehát pontosan felismeri, hol teremthet értéket, hol találkoznak saját személyes készségei (ápolgatás, dédelgetés) az ügyféligénnyel, vagyis az őzike szükségleteivel. A kereslet és a kínálat egymásra talál. Az eredmény: a gyógyult őzike &#8211; egy elégedetten távozó ügyfél. Ez a personal brand építésének első lépése. Értéket kell nyújtanunk. Meg kell találnunk, hogy képességeinkkel milyen igényt tudunk magas szinten kielégíteni. Ez jelenti a személyes márka alapját.Személyes ajánlás és szájhagyományAz őzike olyan mértékben elégedett a szolgáltatással, hogy legközelebbi hozzátartozóinak is ajánlja Öreg Nénét, aki továbbra is fenntartja a kimagasló szolgáltatást, és a &#8222;gida fiát&#8221; ugyanolyan gondosan ápolja. A későbbiekben már azt látjuk, hogy Öreg Nénét télen-nyáron gidák, őzek látogatják tömegével. Az üzlet beindult, Öreg Néne megbízhatóan magas hozzáadott értéket nyújt, ami ajánlás, szájhagyomány útján terjed. Alakul az énmárka.Rövid és találó megfogalmazás &#8211; a személyes brand márka esszenciájaFontos momentum a történetben Öreg Néne personal brandjének rövid és találó megfogalmazása: az őzeket ápoló, gyógyító asszonyt Őzanyókának nevezik el, ami kifejezi tevékenységének esszenciáját, egyszersmind megkülönbözteti őt a falu más idős asszonyaitól. A frappáns megfogalmazás újabb löketet adhat a személyes márka építésének. Az emberek (és őzek) innentől kedve sokkal könnyebben kommunikálnak Öreg Nénéről, akinek neve összeforrt az általa nyújtott értékkel, szolgáltatással. A támogató csapatTörténetünk a végéhez ért, a személyes márka kiépült, Őzanyóka megdicsőült. Ám sosem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a sikeres personal brand mögött általában nem csak egy egyén, hanem egy csapat áll. Cili cica és Bodri kutya hatékony közreműködése nélkül Öreg Néne sem tudott volna olyan nagyszerű szolgáltatást nyújtani. Ennyiben tehát nekik is kulcsszerepük volt &#8222;Őzanyóka&#8221; a személyes márkájának kialakításában. És a Te személyes márkád hogy áll?Öreg néne az őzgyógyítás terén alkotott kiemelkedőt. Mi az az érték, amit te nyújtasz a környezetednek, amiben kitűnsz?Öreg néne ügyfele/partnere annyira elégedett, hogy a legközelebbi hozzátartozójának is jó szívvel ajánlja a szolgáltatást? Vajon téged is így ajánlanak az ismerőseid?Öreg néne personal brandje összefoglalható egy összetett szóban: Őzanyóka. Te hogy foglalnád össze röviden és frappánsan a saját személyes márkádat? Öreg néne mögött ott állt egy támogató csapat, akik lehetővé tették, hogy valóban kimagasló legyen a szolgáltatás? A te csapatod is így támogat téged?Kapcsolódó cikkünk: Előkészületek személyes márkánk építéséhez</description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=800</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>Szereprétegek a vállalkozásban </title>
<description>2011.08.05.

A témával kapcsolatos kutatások szerint  a vállalkozóka legjobban a szabadságot és a függetlenséget szeretik a vállalkozásukban. Amitől pedig a legjobban ódzkodnak a vállalkozásuk kapcsán, az a lelki és anyagi bizonytalanság. A bizonytalanság érzésének csökkentése &#8211; a közös erőforrások kihasználása mellett &#8211; lehet az egyik oka annak, hogy a vállalkozást nem szeretik egyedül elindítani. Sok vállalkozás indulásánál állnak össze volt iskolatársak, barátok, ismerősök. Így több erőforrás adódik össze, mindenki hozza a maga kapcsolatrendszerét, lehet egymásra támaszkodni. Az induló vállalkozásban többnyire mindenki tulajdonos, mindenki dolgozik is benne, (és például még a korábbi közös sörözések is megmaradhatnak). A vállalkozói szerepek kapcsolat alapú felosztásánál az előbbi három viszonyulás áll a fókuszban. A több alapító, vagy akik később részesedést szereznek a vállalkozásban, jelen vannak tulajdonosi szerepükben. Akik a vállalkozásban tevékenyen is dolgoznak, ők vezetői vagy munkatársi szerepet visznek. Megmaradhat a személyes kapcsolatok egy más síkja is, ilyen lehet a barátság, esetleg valamilyen közeli rokonság (házastárs, szülő-gyerek). Ez a három kapcsolati szerep természetesen nem mindig áll elő ugyanabban az emberben, ugyanabban a vállalkozóban. De ha előáll valamilyen kombináció, az súlyos elakadásokhoz vezethet ahogy a vállalkozás fejlődik, növekszikVizsgáljuk meg a problémát egy elképzelt vállalkozás történetiségébe ágyazva. Két sütőipari iskolát végzett iskolatárs összeáll, és egy látványpékséget alapítanak. Mindketten egyenlő arányban lesznek tulajdonosok az új cégben, egyenlő az induló anyagi hozzájárulásuk is, mindketten teljes munkaidőben dolgoznak. Korábban barátok voltak, fontosnak tartják, hogy ez továbbra is fennmaradjon. A vállalkozás indulásánál még nem hangsúlyosak a pozíciók közötti különbségek, közösen döntenek a vállalkozással kapcsolatos fontosabb kérdésekben. Ahogy azonban a vállalkozás növekszik, új munkatársakat vesznek fel. Egyre inkább szükségessé válik valakinek &#8222;igazi&#8221; vezetői szerepben fellépnie &#8211; kísérletet tesznek a hierarchia kialakítására. Az alapítók közül az egyik lesz az ügyvezető. A másik a sütödében tevékenykedik, ott a munka irányítója. A vállalkozás felfut, több új üzlet nyílik, hálózat és kiszolgáló háttér szerveződik. Az ügyvezetőből stratégiai vezető lesz, aki a teljes cégcsoportot vezeti, a társa marad a cég egyik üzletének &#8222;sütőmestere&#8221;. Újonnan érkezik a szervezetbe több középvezető, akik a kialakuló szervezeti struktúrában az egyik alapító beosztottjai lesznek, ugyanakkor a másik alapító felettesei. Az alapítók között a korábbi egyenlőség több tekintetben megváltozott. Ugyanakkor az érintettek szerepfelfogása nem teljesen követte a változásokat. Az alacsonyabb pozícióban lévő alapító most is ott akar lenni minden döntésnél, nem fogadja el felettesének a &#8222;kívülről&#8221; jött középvezetőket, hiszen ő a tulajdonos. &#8222;Én építettem fel a céget!&#8221; &#8211; az identitásának fontos része a vállalkozás. Az ügyvezetőt bénítja, hogy nem kérheti számon munkával kapcsolatos kérdésekben a hierarchiában alatta elhelyezkedő alapító társát, hiszen akkor sérülne a barátságuk. A korábban csak rejtetten jelenlévő rivalizálás eldurvul közöttük, ami erősen kihat a cég belső viszonyaira is. A három szerep összekavarodott az érintettekben, ami most már a vállalkozás további fejlődésének akadályát képezi. Ezeket a kapcsolati viszonyokat valahogyan tisztáznia kell az érintetteknek egymás között.A tulajdonosi szerep gyakorlásának egy letisztult szerepviszonyú vállalkozásban az elsődleges színtere a &#8222;közgyűlés&#8221;. Itt a tulajdonosok tulajdoni hányaduk arányában szólhatnak és dönthetnek a vállalkozást érintő stratégiai kérdésekben. Tulajdonosi szerepből megfogalmazható például a profit elvárása. Ugyanakkor a tulajdonos nem jó, ha ezt a szerepet tovább viszi a hétköznapokba, és szervezeti pozíciójától függetlenül beleszól a vállalkozás operatív vezetési kérdéseibe bent a munkahelyen. Tiszta működés esetén tulajdonosi mivolta nem jó, ha feljogosítja erre. A vezetői, munkatársi szerep határait a szervezeti felépítés, a munkaköri leírás, a felelősségi- és hatáskörök, a különböző szabályozások jelölik ki. Ezeket meg kell alkotni, ezekről meg kell egyezni, meg kell tenni a megfelelő felhatalmazásokat. Nem jó, ha a vezető azért nem gyakorolhatja vezetői szerepét, mert egy tulajdonostársát nem utasíthatja. Ezek a kérdések mind-mind a felek közötti tisztánlátás és megegyezés kérdései. De nagyon célszerű tiszta szerepek mentén megegyezni, és a szerepeket elhatárolni egymástól. A barát szerepét szintén el kell határolni. A vezető érzésvilágában és munkahelyi gyakorlatában, ha nem válik szét a baráti szerep és a vezető-beosztotti szerep, az problémák forrása lehet. A két különböző szerep elvárásának egyszerre nem tud megfelelni senki. A munkahelyen a vezető-beosztotti szerep az érvényes, és csak az. A vezető elsősorban a szervezet gazdasági érdekeit kell, hogy képviselje, ez a dolga. Valahol persze figyelnie kell a munkatársak elégedettségére is, a jó kapcsolatra, hiszen a szervezet gazdasági céljait hosszú távon csak elégedett munkatársakkal tudja elérni. A két elvárásnak azonban tisztázott viszonyban kell állnia egymással, és itt nincs helyük a baráti elvárás szempontjainak &#8211; ez munkahely. Sörözni munkaidő után lehet. A fentiek tükrében mi lehet a válasz a bejegyzés nyitásában megfogalmazott kérdésre? &#8230; Barátot hosszú távra választ valaki, ha egy barát távozik, az fájdalmas. A munkahely természetéhez viszont hozzátartozik, hogy a munkatársak akár jöhetnek-mehetnek szerződésük szerint. Ha a vállalkozó barátságra és szeretetre vágyik, ennek kielégítésére nem a legjobb keret a vállalkozása. </description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=804</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>Csináld, kezdd el, hagyd abba!</title>
<description>2011.08.17.

Az SKS (start doing &#8211; keep doing &#8211; stop doing) módszert ismertetve DeLong arra bíztat, hogy próbáljuk ki a visszejelzésnek ezt az egyszerű, mégis strukturált módját, ami a gyakorlatban nem más, mint három egyszerű kérdésre adott válasz: Mi az a viselkedés, amit hagyj abba? (Stop doing)Mi az, amit továbbra is csinálj? (Keep doing)Mi az, amit kezdj el csinálni? (Start doing)Egyszerű és nagyszerű technika, hiszen benne van a pozitív megerősítés is (csináld továbbra is így!) és a változási irányok felvetése (hagyd abba!, kezdd el!). Ha ezt a három kérdést együtt kezeljük, akkor nem esünk abba a tipikus vezetői hibába, amikor csak a fejlesztendő területekre fókuszálunk, ugyanakkor közben elfeledkezünk az erősségek, sikerek visszejelzéséről.A módszer további előnye, hogy a viselkedésre koncentrál, nem pedig az attitűdökre vagy a személyiségre, ezért a személyeskedés ebben a modellben kizárt. A fókusz a &#8222;csináláson&#8221; van. Ha ebben a keretrendszerben gondolkodunk, akkor garantáltan nem esünk abba a csapdába, hogy kollégáink cselekvései mögötti vélt attitűdöt értékeljük: &#8222;Az a baj, hogy nem veszed komolyan a munkádat, mindig a feladat könnyebbik végét fogod meg.&#8221; Mennyivel előremutatóbb, ha ehelyett a viselkedési elvárásokat fogalmazzuk meg: &#8222;Szeretném, ha a jövőben minden átküldött emailemet alaposan végigolvasnád és reagálnál rá.&#8221; (start doing).De vajon a vezetőnek valóban az a feladata, hogy mindig a konkrét cselekvés szintén adjon visszajelzést?Kell-e foglalkoznunk a mögöttes attitűddel, vagy sem? Véleményem szerint a vezetőnek igenis feladata, hogy ne csak viselkedés szintjén segítse a beosztottjai fejlődését, hanem mélyebb szinteken, a hozzáállás, a motiváció, a személyiség szintjein is támogassa őket. Hiszen a viselkedésváltozás ritkán válik tartóssá, ha a mögöttes attitűdök közben nem változnak. A mélyebb szintek érintése a coaching- típusú vezetés lényegi eleme. Ennek gyakorlati megvalósításához azonban elengedhetetlen a vezető és a beosztott közötti kölcsönös bizalmi kapcsolat, ami csak hosszabb távon épülhet fel. Amíg ez nem adott, addig célszerűbb megmaradni a viselkedéses fókusznál.Te vezetőként milyen típusú visszajelzést szoktál adni az egyes kollégáidnak?</description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=815</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>Hol vannak az 5. Szintű vezetők?</title>
<description>2011.09.05.

A kiemelkedő vállalatvezetés alapfeltétele a megfelelő vezető (Collins ezt 5. szintű vezetőnek nevezi). Egy ilyen vezetőben egyszerre van meg a lenyűgöző szerénység és a megrendíthetetlen eltökéltség, akarat, hogy megtegye, amit meg kell. Ez a vezetői stílus &#8222;homlokegyenest ellentmond a hagyományos ismereteinknek, elsősorban annak az elterjedt hiedelemnek, miszerint egy vállalat átalakításához nagy kaliberű, karizmatikus megmentőre van szükség...&#8221;A könyv teljesen megváltoztatta a kiemelkedő vezetőkről alkotott képem. Korábban, amikor a kiváló vezető fogalmát próbáltam megragadni, elképzelni olyan fogalmak jutottak az szembe, mint &#8222;tehetséges, kiemelkedő kompetenciák, megkapó és lebilincselő jelenlét, nagy karizma, bátorság...&#8221;.Ezek ugyan mind fontosak, de Collins &#8222;5. Szintű vezetője&#8221; mégis más. Nem arról van szó, hogy ne lenne egója,vagy önös érdeke. Éppen ellenkezőleg, hihetetlenül ambiciózus, csak az ambíciója elsősorban a szervezetre és nem saját magára irányul. Mindez ugyan nagyszerűen hangzik, de a mai világban inkább csak a cégtulajdonosokból lett vállalatvezetőknél látom ezt, és kevéssé a nagy cégeknél. De hogy el tudjuk képzelni ezt a karaktert, olyan emberekre gondoljunk, mint például Abraham Lincoln.Te ismersz 5.szintű vezetőket?</description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=817</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>Kelet-Európában nem működik az 5S?</title>
<description>2011.09.07.

Kedves Olvasó, kérem tehát, hogy ellenőrizd a cégedet:A rend és rendezettség fenntartását a dolgozók ösztönzik, a menedzsment nyomására már nincs is szükség ezen a területen?Műszakváltásnál átadják egymásnak az emberek a lényeges információkat, illetve jól tudják mi a lényeges/minőségi információ?Az eszkalációs tervek köztudottak, illetve a dolgozók gyakran használják azokat?A dolgozói újítási javaslatok száma és minősége folyamatosan növekszik?Ha fenti kérdések mindegyikére igennel tudsz felelni, kérem, írj nekem, szeretnék egy esélyt kapni, hogy tanuljak a cégeteknél!Ha a fenti kérdések nagy részére a válaszod "nem", a cégeteknél mindössze elkezdtetek foglalkozni az 5S-sel, de megakadtatok az első, jó esetben a második lépésnél. Csúnyán szólva: mindössze kitakarítottatok a sarokban, de a napi tűzoltás ugyanúgy emészti a szervezetet. Ráadásul mindenkit frusztrál a helyzet, mert meg van győződve, hogy a problémák túlnyomó része külső tényezőből ered.A sorozatgyártó cégek többsége ebben a cipőben jár Kelet Európában. DE mi a probléma, hogyan gyorsuljunk be?1, Már a bevezetés elején hibázunk, mivel úgy állunk hozzá mint egy projekthez. &#8222;Bevezettük, eredményes, jöhet a következő projekt&#8221; &#8222;készlet csökkent x nappal, termelékenység nőtt x%-kal, hibaráta x ppm alatt&#8230; Túléltük, sikerrel vettük ezt a kényszerű feladatot is&#8221;.Őszintén szólva, egyéb &#8211; az 5S-től függetlenül indított &#8211; akciók által az elért fejlődés már adott volt, csakhogy &#8211; ha már olyan népszerű a &#8222;lean&#8221; a felsővezetők körében &#8211; az eredményeket &#8222;Lean&#8221; projekt(ek) címkéjével látjuk el. Ilyen esetekben egy idő után azt vesszük észre, hogy a rendezettség romlik, a kozmetika megkopott, újra kell indítanunk, új lendületet kell vennünk a további fejlődés érdekében.2, Be kell valljam, én fejből nem tudom elmondani az 5S öt lépését. Egy nap után egyszerűen törlődik az agyamból, mint általában minden, amit nem tartok fontosnak. Valószínűleg én csak egy példa vagyok a sok közül. Az alsó szintű dolgozók 90%-a hozzám hasonlóan állhat a dologhoz. Gondoljuk végig! A dolgozó megkapja szóban, írásban, esetleg egy tréning keretében az újabb &#8222;5S betűs&#8221; utasítást, tehát &#8222;holnaptól még többet követelnek&#8221;. Mi motiválná őket? Japánban magától értetődő hogy a dolgozók a cégért, a közösségért dolgoznak. Európában az emberek a saját érdekeiket nézik. A kulturális különbségekre viszont nem lehet azt mondani: ez jó - az rossz, illetve évtizedek/évszázadok alatt sem lehet azokat gyökeresen megváltoztatni.A javaslatom azoknak akik a fenti kérdésre nemmel válaszoltak:1, Kezdjétek újra az 5S bevezetését, de a szakértő által tartott tréningen menedzserek dolgozókkal közösen vegyenek részt. (pl. 4 óra interaktív - csapatépítő - tréning minimális elmélettel) Cél hogy az 5S-t lehetséges hatását, egyéni érdekeiket megértsék (illetve készen álljanak a kritikák fogadására).2, Szervezzetek csapatmunkákat, újítási javaslatok készítésére (ahol a dolgozók megtapasztalják, hogy ők is képesek elemezni a problémákat, sőt megoldást is találnak, ha elegendő információ áll a rendelkezésükre - a sikerélmény egyben motivációt is ad a jövőre nézve).3, Nyomjad a menedzsmentet. A vezető első számú feladata, hogy kiszolgálja információval a dolgozóit, valamint figyeljen rájuk, a visszajelzéseikre, ötleteikre.És végül ne felejtsd: Az 5S nem cél, hanem egy eszköz hogy elérjük:- az átlátható területek és folyamatok által a proaktív hozzáállást, egyben a vállalati kultúra fejlődését,- a strukturált formában naponként jelentkező változásokon keresztül a folyamatos minőségi fejlődést.</description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=819</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>&#8222;Mi a frász folyik itt?&#8221; &#8211; a csoportdinamikai módszer az Én szemüvegemen keresztül.</title>
<description>2011.09.13.

A csoportdinamikai módszerrel kapcsolatos első élményem egy 5 napos tréninghez kapcsolódik. 6 éves tréneri tapasztalatom és az üzleti gyakorlatom azonnal kérdéseket generált a fejemben: &#8222;Mit fogunk itt csinálni 5 teljes napig?&#8221; A kíváncsiságom persze erősebb volt, így hát belevágtam.A következő élmény az egyik tréner kijelentése volt az első teljes napunk reggelén: &#8222;A csoportok általában úgy kezdődnek, hogy megalakulnak. Most 8:30 van, 10:00-kor tartunk szünetet. Tessék!&#8221; &#8211; majd hátradőlt a székén, elővette a jegyzettömbjét és hallgatott.&#8222;Mi????????&#8221; &#8211; kérdeztem magamban. Úgy éreztem, mintha kihúzták volna a szőnyeget a lábam alól. Na és akkor most merre van az előre? Nem ismerek senkit, el kéne kezdeni valahogy építeni a kapcsolódásokat. Valaki bedobott egy ötletet, hogy csináljunk valami játékos bemutatkozást. &#8222;Na, ezen keresztül meglehetnek az első kapcsolódások.&#8221; &#8211; gondolta a tréneri agyam. Erre valaki rátromfolt. Arra egy újabb tromf,majd még egy, és még egy. &#8222;Na, de akkor most tényleg! Mi van?&#8221; Az első nap végére nagyjából sehová sem jutottunk abban a kérdéskörben, hogy mit is csináljunk mi itten, és ráadásul egymást sem ismertük meg jobban.A tréning legfőbb jellemzője - és az egyik legirritálóbb tulajdonsága - az volt, hogy a keretek, a struktúra épp annyira voltak lazák, hogy elég bizonytalanságot keltsenek a résztvevőkben (bennem is), de épp annyira voltak strukturáltak, hogy valamiféle folyamat előre láthatósága kialakuljon.Mit is lehet ebből tanulni? Mire lehet használni a bizonytalanságot? Minek a megélését teszi lehetővé ez a fajta alacsony struktúra?A tréneri, a HR és a vezetői szakirodalom is sokszor hivatkozik a csoportok fejlődésének fázisaira (megalakulás, viharzás, normaképződés, teljesítés és szétválás) és trénerként sokszor gondoljuk azt, hogy a hagyományos, strukturált csoportok is megélik ugyanezeket a fázisokat.Munkám során a csoportokban ez az elmélet nagyon is meghatározta a gondolkodásomat, észlelésemet, így én is felfedezni véltem ezeket a fázisokat. Miután többször is részt vettem ilyen alacsonyan strukturált csoportdinamikai módszerű tréningeken, rá kellett jönnöm, hogy az észlelésem torz volt. Látni akartam, ahogyan a tréningen eljutnak a résztvevők a teljesítés szakaszáig. Teljesítés valóban történt, a csoportok működtek, eredményeket értek el akár a feladatok megoldása, akár azok egyéni és csoport szintű értelmezése során, fejlődtek, tanultak magukról, a csoportjukról, szóval valami történt, de összehasonlítva a saját élményeimmel, egészen más szinten történtek ezek a &#8222;tanulások&#8221;.Ha most nagyon röviden akarom összefoglalni azt, hogy miben különböznek a csoportdinamikai élményeim a tréneri élményeimtől, valahogy azt mondanám, hogy azokat a megállapodásokat, kereteket, normákat, szabályokat, amelyek kellenek ahhoz, hogy egy csoport valóban működjön, ebben a műfajban a tagok sok-sok valódi, kimondott és nyíltan felvállalt konfliktus mentén (viharzás) kötik meg, ettől ezek sokkal erősebbek és tartósabbak lesznek, sokkal erősebb alapját képezik a későbbi működési fázisnak.A csoporton belüli viszonyokra vonatkozó visszajelzések a csoportdinamikai módszerű tréningeken sokkal közvetlenebbek, valódibbak, személyesebbek és kevesebb bennük a torzítás. Ettől néha fájóbbak, néha sokkal pozitívabbak, de mindenképpen sokkal több érzelmet váltanak ki, valódi kapcsolódásokat tesznek lehetővé önmagunkkal, az igényeinkkel és ezeken keresztül másokkal.Tisztább és valóságosabb képet kaphatunk arról, hogy milyen viszonyaink alakulnak ki egy-egy csoportban, ezeket a viszonyokat mi hogyan alakítjuk és mik hatnak ránk eközben. Lebomlanak azok az illúziók és maszkok, amik ugyan elviselhetőbbé teszik a szociális kapcsolatainkat, de mégiscsak maszkok.Ezektől az álarcoktól önszántából, biztonságos környezetben, ahol éppen a maszk adja a biztonságot, nem válik meg az ember. Bizonytalan, irritáló, feszültségekkel teli környezetben már nagyobb az esély rá, hogy ezek a mesterségesen fenntartott védekező mechanizmusok megtörjenek, helyettük pedig valódi elfogadást, őszinte és hiteles visszajelzéseket és valódi kapcsolatokat kapunk.A provokatív kezdés után egy provokatív zárás. A strukturált tréningek, tanulási helyzetek, amelyek biztonságot adnak, nem kényszerítenek semmire, ami önmagunk bármilyen szintű feladásával járna, kevés feszültséggel járnak, nem akarnak szétrobbantani semmit, ami eddig felépült, és az ügyfél (résztvevők, megrendelő) elégedettsége szempontjából is igen magas eredményeket képesek &#8222;szállítani&#8221;. De a tanulás nem valamilyen változáson keresztül jön létre? Ha vezetőként, HR-esként, trénerként folyamatosan a biztonságra törekszünk, nem-e a változáshoz, a valódisághoz való közeledés elől zárjuk el az embereket? Nem éppen azt vesszük-e ki a rendszerből, ami valódi változást hozna? Az olyan döntések esetében, minthogy milyen &#8222;mélységű&#8221; tréningre küldöm az embereimet vezetőként, milyen trénerhez küldöm őket HR-esként, milyen mélyre megyek velük trénerként nem-e a biztonság kereséséről és az irritáció, feszültség kerüléséről van szó? Ön kedves Olvasó, akár vezető, HR-es, vagy tréner, hogy is van a feszültségkeltő helyzetek kerülésével?</description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=830</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>Új utak a belső kommunikációban - Legrand</title>
<description>2011.10.07.

A Legrand Magyarország Zrt. a francia Legrand csoporthoz tartozó vállalat. A cég villamos rendszerek és informatikai hálózatok gyártásával foglalkozik. Jelenleg 500 munkavállalóval működik Magyarországon.Az utóbbi 6 évben a cég gyökeresen megújította a szervezeti belső kommunikációt, egyre nagyobb hangsúlyt fektetve a munkatársak folyamatos informálására, a velük való intenzív kapcsolattartásra. Ennek is köszönhető, hogy a 2005-höz évhez képest nagy mértékben megnőtt a dolgozói elégedettség, a fluktuáció pedig rendkívül alacsony a cégnél. Károlyi László, a Legrand Magyarország Zrt. vezérigazgatója járt nálunk, akit arra kértünk, mondjon néhány konkrét példát az általa alkalmazott kommunikációs eszközökre, hogy olvasóink is tanulhassanak belőle.Hogyan alakult ki a jelenlegi kommunikációs szabályzat? A vállalati kommunikációt átszerveztük, készült egy belső kommunikációs policy. Átgondoltuk és meghatároztuk, hogy kinek, milyen gyakorisággal, milyen jellegű információt érdemes és kell kommunikálni. Ez volt az első lépés.Az egyik legfontosabb fórum nálunk az eredményekről a teljes munkatársi körnek tartott beszámoló. Itt egyaránt jelen vannak a vezetők és a fizikai dolgozók. Fontos, hogy ezeken az alkalmakon ne árasszuk el a csapatot rengeteg felesleges információval, ezért csak a kulcsfontosságú adatokat mutatjuk be. Csak a lényeget és azt a terv, a tény és az eltérések tükrében hogy jól átlátható legyen merre tartunk és éppen hol vagyunk.Régebben nagy hangsúlyt helyeztünk arra is, hogy bemutassuk és mindenki számára érthetővé tegyük a cégcsoport működésének a logikáját és a mi helyünket ebben a globális szervezetben: hogyan működik a Legrand, melyek a legfontosabb tudnivalók, mire kell figyelni. Erre ma már kevésbé van szükség, a dolgozók tisztában vannak vele, bár azért néha frissítésként még vissza-visszanyúlunk az alapokhoz.Miután megfogalmaztuk a kommunikációs szabályzatunkat és elkezdtünk ennek alapján működni, rendszeres visszajelzéseket kértünk. Érthető volt-e, ami elhangzott? Ki mit értett meg belőle, mire emlékszik belőle? Ismerik-e a terület és vállalat céljait? A visszajelzések alapján tovább finomítottuk a működésünket.A Legrand Magyarország egyik erőssége a dolgozók által közösen vallott értékrend. Hogy érték ezt el? Hogy kommunikálják az értékrendet úgy, hogy azok ne üres szavak legyenek?Ebben is folyamatosan új utakat keresünk, próbálunk a megszokottól eltérő módokon szólni a dolgozókhoz, hogy átmenjen és megmaradjon az üzenet. Az értékrendünket például régebben kifüggesztettük a falra illetve tájékoztatón ismertettük. Ez nem működött, az üzenet nem ment át. Később született az ötlet, hogy az évzáró ebéden , ahol a felelős beosztottak vesznek részt, mutassunk be nem szakmához kötődő példákat, amelyek illusztrálják a számunkra fontos négy alapérték valódi időtállóságát és általános értékállóságát. Mind a négy értékhez találtunk egy &#8211; egy hozzá illő érdekes példát. A Legrand 4 alapértéke közül az egyik az etikus viselkedés, amelynek a bemutatására például a vadludak vándorlási szokásairól vetítettünk egy pár perces filmbejátszást. Azok a &#8222;buta&#8221; libák egymást buzdítják vándorláskor, cserélgetik helyüket, mert az élen repülők hamar elfáradnak és beteg társukat egy pár kísérő napokig őrzi, majd ha felgyógyul visszavezetik a csapathoz. Hát ez a módszer működött és valóban átment az üzenet. A vezetők és szakértők pedig továbbadták, mert megértették és befogadták az értékeket.Önök, sok más gyártó céghez hasonlóan, bevezették a Kaizen rendszert. Sok helyütt küzdenek azonban azzal, hogy nem elég aktívak a dolgozók és üresen maradnak az ötletládák. Önök hogy érték el, hogy a Kaizen rendszerben dolgozók valóban kommunikáljanak a vezetés felé megvalósítandó ötletek, új kezdeményezések formájában?Igen, ez korábban nálunk is nehezen ment. Mi végül úgy indítottuk be az ötletek áramlását, hogy a Kaizent egy pontrendszerrel egészítettük ki: az ötletek pontot érnek, amelyek ajándékokra válthatók be. Aki pedig olyan ötletet hoz, amit be is vezetünk, az visszatérítést kap a megvalósítás következtében elért egy éves megtakarításából. Ez elég komoly motivációt jelent ahhoz, hogy ma már valóban sok értékes fejleszési ötletet juttatnak el hozzánk a dolgozók.Mi az, amit még kiemelne, mint a sikeres belső kommunikáció eszközét a Legrandnál?A közös sikerek megünneplése nálunk fontos elem. Ezt nagyon komolyan vesszük. Meggyőződésem hogy a közös siker öröme és ennek elismerése megerősítette a vállalathoz való kötődést és javította az eredményeinket. Az elmúlt években háromszor, 2005-ben 2010-ben és 2011-ben vettünk részt a Hewitt legjobb munkahely pályázatán ahol a következő eredményeket értük el : 47%, 69% és 74% ! (2010-ben az országos elégedettség átlaga 55% volt &#8211; A szerk)Úgy érzem munkavállalóink büszkék arra, hogy tagjai a Legrand Magyarország csapatának. Ez nagyban hozzájárul a dolgozói elégedettséghez és a cég eredményes működéséhez,és ez mérhető is.</description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=840</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>Elment a macska, cincognak az egerek</title>
<description>2011.11.09.

A kis 10 fős vállalkozás, ahol barátnőm, Judit dolgozik, alapvetően jó hangulatú társaság. Az egyik nap a kollégák arra lettek figyelmesek, hogy egyik vezető sincs benn az irodában .&#8222;Mikor az egérkék megérezték, hogy a macskák távol vannak, azonnal cincogni kezdtek.&#8221; Tulajdonképpen, egy fél óra erejéig kicsit kiengedték a fáradt gőzt: nagyokat nevettek, miközben zenét hallgatva táncra perdültek. Aztán fél óra elteltével, a közös élményektől feltöltődve, széles mosollyal az arcukon, mindenki visszaült a gépe elé és folytatta a napi munkát.

Elgondolkodtam a történeten. Mi az oka, hogy a macska távollétében cincognak az egerek? Mire is jó ez? Mi ennek a pozitív és negatív következménye a cégre, a munkatársakra és magára az elvégzendő munkára nézve? Egy kisebb &#8222;felmérést&#8221; végeztem barátaim, és munkatársaim körében és arra jutottam, hogy...az a kis cincogás egészséges, sőt kell is!Fenti álláspontomat, két szemszögből is végiggondoltam. Az egyik mindenképpen az egerek, vagyis a munkatársak szemszöge. Azt gondolom, hogy azok a munka- és stresszmentes percek, amikor a kollégák kikapcsolódnak és élvezik egymás társaságát nagyon jó hatással vannak a csapat hangulatára, a munkahelyi légkörre és a munkahelyi kapcsolatokra. Növelik az összetartást és erősítik a szervezeti kultúrát. A legtöbben 8 &#8211; 9 órát, vagy akár ennél is több időt eltöltünk a munkahelyünkön, így nem mindegy, hogy milyen légkörben zajlik a munka. Szükség van arra, hogy reggel az ágyból kikelve, ne a stressztől, hanem a jókedvtől érezzük azokat a bizonyos pillangókat a gyomrunkban. Ehhez pedig kell egy kis macskamentes cincogás.A másik szemszög, ami szintén érdekes lehet, a vezetők véleménye az egérkéik cincogásáról. Érdemes-e engedni ezt, vagy inkább egész nap a nyakukban kell lihegni, hogy végezzék a munkájukat? Melyik fajta attitűd visz közelebb az elérendő célhoz? Az egyetemen azt tanítják, hogy egy erős szervezeti kultúra és a jó munkamorál kedvező hatással van az elvégzendő munka eredményességére és hatékonyságára. Vajon ez a valóságban is így van? Ha igen, akkor az elméletből és a fent tárgyaltakból az következne, hogy a jó munkamorálhoz és az eredményes munkavégzéshez a macskáknak engedniük kell, hogy az iroda hangos legyen a cincogástól.Ön vezetőként mit gondol a távollétében cincogó egerekről?</description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=859</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>Vállalkozások &#8222;genetikailag&#8221; kódolt fejlődési nehézségei</title>
<description>2012.02.03.

Léteznek olyan összetevők már a vállalkozás indulásának pillanatában, amelyekről tudható, hogy később jó eséllyel bajt okoznak? A bejegyzésben egy ilyen hibalehetőséget hordozó &#8222;génkombinációt&#8221; mutatunk be.A tapasztalatok szerint a vállalkozások indulásánál gyakran állnak össze ismerősök, volt iskolatársak, barátok. Olyanok, akik között már van valamilyen kapcsolódás, esetleg bizalom, látnak egy közös víziót. A vállalkozás így több erőforrásra tud építeni az ötlet megvalósításához, az alapítók hozzák a maguk külön-külön kapcsolatrendszereit, jó esetben a komplementer kompetenciáik kiegészítik egymást. Ezeknek mind örülünk, az indulás pillanatában már több sikertényező &#8222;kódolva&#8221; van. Hogyan képzeljünk el egy ideális alapítót, egy ideális vállalkozót? A jó vállalkozó az üzleti lehetőségeket keresi, belelát a jövőbe, meglátja a piaci rést, megérzi, hogy mi kell az ügyfélnek. Ugyanakkor dominanciára tör, &#8222;vezető típus&#8221;, uralni akarja a környezetét ahhoz, hogy a megálmodott jövőt meg is tudja valósítani. Erős benne a győzni akarás, hogy ő legyen az első, hogy ő legyen a fontos. Ha ezek is megvannak, szintén örülünk.Most kapcsoljuk össze az előző két bekezdést és képzeljük el, hogy az imént bemutatott ideális vállalkozóból a vállalkozást nem egy, hanem kettő esetleg több alapítja meg. A példa kedvéért legyen két olyan vállalkozónk, akik mindketten meglátták az üzleti lehetőséget, akik mindketten dominánsak, akik mindketten győzni akarnak &#8211; és közös vállalkozásban indulnak el. A születés pillanatában két erős &#8222;vállalkozói génnel&#8221; is rendelkezik a szervezet. Ennek vajon mennyire örülünk?Két igazán domináns vezető azonos jogokkal és perspektívával &#8222;genetikai&#8221; kockázatot hordoz a vállalkozás fejlődése szempontjából. A bejegyzés egy negatív forgatókönyvet vázol fel, amely élesen kiemeli a problematikát. Szerencsére ez nem minden esetben következik be, hasonlóan az élő szervezetek valószínűségi alapú genetikai meghatározottságához.A problémák többnyire később jelentkeznek, kezdetben még előny is származhat ebből a felállásból. Most indult a cég, az kell, hogy tolják előre! Eladni, az üzleti vonalat építeni &#8211; ez az elsődleges. A két domináns vállalkozónk tökéletes erre &#8211; még egy kis rivalizáció is belefér. Az indulás pillanatában nincsenek a vállalkozásnak kiépített rendszerei, nincs szabályozott feladatmegosztása &#8211; nem is annyira szükséges ekkor még. Beleférhet a &#8222;one man show&#8221;, pontosabban, hogy két sztárunk is van, akik elviszik a hátukon a céget. Viszont ahogy nő a vállalkozás mérete és komplexitása jelentkeznek a problémák. Lesznek alkalmazottak, nekik két főnök is parancsol egyszerre? Mindkét vezető ugyanis a kezében akarja tartani az irányítást minden felett. Mindketten elsők akarnak lenni, a saját elképzelésüket akarják megvalósítani. Kölcsönösen azt az érzést szeretnék megkapni, hogy a másik tanúja legyen a sikerüknek és nyilvánosan elismerje azt. Ez azonban lehetetlen. Nem tud két ember, aki nagyon akar egyszerre, ugyanazon a helyen a &#8222;legfontosabb&#8221; lenni. Nem engednek egymásnak, féltékenyek lesznek egymásra és ez rögzül a kapcsolatukban, a szervezet működésében, kultúrájában. A két domináns alapító körül kialakul egy patthelyzet. Ezen belül beáll egy emberi játszmáktól terhelt optimum, de ez nem kedvez a hatékonyságnak, az átláthatóságnak, a fejlődésnek. Egy ilyen vállalkozásban érzésre sem mindig jó lenni. Senki sem kap kellő elismerést, alacsony lehet az egymás iránti bizalom &#8211; hiszen a főnökök sem bíznak egymásban. Rosszabb esetben a két vezető kioltja egymás lendületét. Iparágtól is függ, hogy mekkora mérettől, de kb. 20-30 főtől már kell egy középvezetői szint. A vállalkozás vezetésének logikájában, vezetési kultúrájában is változtatni kell. Egyrészt el kell különíteni a vállalkozás rendszerelemeit. Például külön beszerzés, termelés, HR, marketing stb. &#8211; nem mindenki csinál mindent egy ekkora cégben már. Pontosan számon kérhető, felelősséggel és hatáskörrel felruházott középvezetők kellenek. Másrészt a vezetők sikerének mércéje is változik. Eddig az volt a jó, aki jól csinálta, aki jó döntéseket hozott. Ez után az a mérce, hogy a vezető beosztottjai tudnak-e jól dönteni. A döntési felelősségnek lefelé kellene mennie (delegálás útján). Ezt a szemléletváltást fejben meglépni egy alapító esetén is nehéz. Megnő a valószínűsége annak, hogy a két igazán domináns alapító olyan játékteret hoz létre a vállalkozásukon belül, ahol különösen nehéz lesz változtatni. Elkezdik leosztani a területeket, de szándékosan &#8211; lehet, hogy tudattalanul ugyan &#8211; nem húzzák meg élesen a határokat. Mindketten bele akarnak látni mindenbe. Az eredmény az lesz, hogy a középvezetői szintnek (akár ugyan annak a középvezetőnek) ellentétes utasításokat adnak. A középvezetők elbizonytalanodnak, erőtlenek lesznek, nem lesz lehetőségük megtanulni jól dönteni. Ha a vállalkozás felső szintjén nincsenek tisztázva a felelősségek, akkor lent sem lesznek. Szervezeti diagnózis során, amikor tanácsadóként megkérjük a középvezetőket, hogy rajzolják le a vállalkozást, például egy olyan autót rajzolnak, ahol két kormány van és a két vezető ellenkező irányba tekeri azt. Az interjún azt mondják: &#8222;Két dudás van egy csárdában!&#8221; Arról számolnak be, hogy belenyúlkálnak a dolgaikba, ellentétes utasításokat kapnak, nincs semmi hatáskörük, igaz számon sem kérik őket, vagy ha igen, a felelősség tolható. &#8222;Fejétől büdösödik a hal!&#8221; &#8211; mondják felfelé mutatva. Az ilyen cégekre sajnos jellemző az önreflexió hiánya is, azaz a problémák valódi okáról még csak beszélni sem lehet. Előfordulhat az is, hogy a tulajdonosi, a vezetői, a baráti, a rokoni szintek is összekeverednek. Képzeljük el például, ha a két alapító családjai korábban összejártak, barátok voltak. Ezt a kapcsolatot is megterheli, hogy egyikük sem kapja meg a vállalkozástól (a másik miatt) azt, amit igazán szeretne. Mit lehet tenni? Először is maradhat minden így. A viszonyok elmosódottsága állandósul, amelynek következménye a kisebb hatékonyság lesz. A vállalkozás lendületét veszti, mert a két vezető energiái gyengítik egymást. A fejlődés lassul, nem tud a professzionális működés kiépülni. De a vállalkozás fennmarad, mert két kompetens emberről beszéltünk eddig. Persze csak az ő kompetenciáik határáig tud menni a fejlődés, mert maga a menedzsment funkció nem tudott &#8222;intézményesülni&#8221; így. A második megoldást hozhatja az &#8222;élet&#8221;. Az egyik alapító lelkileg &#8222;elfárad&#8221;, vagy testileg &#8222;megbetegszik&#8221; &#8211; nem teljesen függetlenül a kialakult helyzettől. A betegség &#8222;jó megoldás&#8221; bizonyos értelemben, a másik tudja &#8222;helyettesíteni őt&#8221;. A harmadik típusú kimenet, hogy elindul egy destruktív kiszorítósdi. Kezdetben játszmákba rejtve, rosszabb esetben később el is durvulva az egyik fél kiszorítja a másikat. Ha nem is szépen, korrekt módon, de ez a probléma megoldódik. (A kezdeményező fél például ilyenkor szokott tanácsadót behívni, aki az ő álláspontját hivatott igazolni a diagnózisban &#8211; ürügyül ahhoz, amit meg akar lépni a másik ellen).Lehetséges az is, hogy az egyik fél megunja és kiszáll. Ő keres valakit, akinek eladhatja a részét, vagy alapít egy új vállalkozást. Ez is valamilyen megoldás. Teljesen korrekt kiszállások is lehetségesek, ahol sem érzelmileg, sem anyagilag nem sérül senki. Hátralépni csendestársnak is megoldás lehet, de nem jó megoldás. A kódolt &#8222;genetikai&#8221; gyökérok megmarad ugyanis. Végül a felek tudatosan szembenézhetnek a helyzettel, és juthatnak valamilyen konstruktív, kielégítő megoldásra. Az emberek az egymás közötti problémáikat, ha a nyitottság meg van erre, meg tudják ugyanis beszélni egymás közt.Ehhez jól jöhet persze egy külső &#8222;moderációs&#8221; segítség, de nem lehetetlen vállalkozás. Az érdek és az értelem erősebb tud lenni az érzelemnél. De csak akkor, ha az érzéseket kibontottuk, tudatosítottuk, átdolgoztuk &#8211; ez nem egyszerű és gyors persze. Ha az érzés sík rendben van, akkor mindkét domináns vezető meg tudja találni a maga elhatárolt és fontos szerepét a vállalkozásban, lehetőséget teremtve egy intézményesült menedzsment kultúrával rendelkező, professzionális cég felépüléséhez. </description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=883</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>Iskolapad és kultúra</title>
<description>2013.01.07.

(Aki a kevésbé szakmai aspektusokra is kíváncsi, az ottani életünkről vezetett blogunk: http://blogndon.blogspot.hu/) Talán a személyes érintettség miatt legerősebben az iskolai oktatás és nemzeti/szervezeti kultúra téma kapcsán tolakodnak ki belőlem az élmények, gondolatok. Az itthoni kultúrakutatások eredményeit továbbgondoló beszélgetéseken gyakran kötöttünk ki az iskolarendszer fontos szerepénél. Az egy éves tapasztalat kitűnő lehetőséget adott, hogy megalapozottabban, de persze még minden tudományos megalapozottság nélkül tegyem fel újra a kérdést: a magyar eredményekben kiugróan magas &#8211; és nagyon kicsi szervezeti varianciával jelentkező - perfekcionizmus, alkalmazkodás (megfelelés), bizonytalanságkerülés és individualizmus értékek, vajon miképpen gyökereznek az iskolaéveinkben. Nehéz lenne egyértelmű ok-okozati viszonyokat kimutatni az iskolarendszer és az üzleti világ szervezeti kultúra jellemzői között, de inspirációként összegyűjtöm alább néhány meghatározó egyedi jellemzőjét az ott megtapasztalt oktatási filozófiának. (Fontos megjegyzés: ott is teljesen normális, átlagos önkormányzati iskolába jártak a gyerekeink, tehát alább nem az angol elitiskolák leírása következik.)


Pozitív légkör. Az első és aztán folyamatos élményük gyerekeinknek a gyakori és rengeteg féle formában jelenlévő támogató figyelem volt. A gyerekek formális csatornákon &#8211; superstudent kártyák, karkötők, írásos bejegyzések, taps a közös rendezvényeken &#8211;, és informális módon &#8211; tanár felhív minket, emailt ír stb - is folyamatosan azt élhették még, hogy elismerik őket és teljesítményüket. Egy apró apai megjegyzés, miután Ármin fociedzéseire időnként itthon és ott is elvetődtem: Angliában a rontások után az edző a szinte mindig az &#8222;Unlucky&#8221; és a &#8222;Next time&#8221; kifejezéseket használta. Az itthoni kommenteket inkább nem írnám le szó szerint.
Sikerek elismerése, ünneplés. A mindennapi kb. 30 perces össziskolai &#8222;Assembly&#8221;-ken (közgyűlés J) mindig kiszólították, megemlítették az aktuálisan jó tanulmányi, sport eredményeket elérő vagy közösségi munkát végző diákokat. (Mielőtt még a régi úttörő csapatgyűlés emlékeket idéződnének fel, jelzem, hogy a tanárok itt személyes figyelemmel és jelenléttel beszéltek, konkrétumokra jeleztek vissza, nem sablonokban fogalmaztak.) Persze az angol iskolarendszernek is része a büntetés, mint kiderült nem csak a Harry Potterben létezik a &#8222;detention&#8221; &#8211; külön munka. Sajnos/szerencsére ennek konkrét működésmódjáról családi élmény híján nem tudok beszámolni.
Személyre szabott célkitűzés és értékelés. Az elismerések mellett érdemes az elvárásokról és az értékelési rendszerről is beszélni. Bevallom, egy év után sem igazodtunk ki igazán az ottani osztályozási rendszeren, annyira más, mint az itthon megszokott. Nem abszolút skálán értékelnek, hanem kompetenciafejlődést követnek nyomon egy évfolyamonként bővülő mércén, amihez személyre szabott célkitűzések is kapcsolódnak. Ráadásul nem csak a teljesítményt, hanem a befektetett energiát, &#8222;szorgalmat&#8221; is értékelik tárgyanként.
Folyamatos nyomon követés, visszajelzések. Harmadévenként kaptunk részletes értékeléseket, ám a gyerekeket is folyamatosan képben tartották arról, hol tartanak a célkitűzéseikben. Az általános iskolában eltérő szintű házifeladatokat &#8211; gold, silver, bronze - kaptak, annak megfelelően, hogy milyen szinten álltak. Az órán is gyakran szétbontották az osztályt, és az asszisztens tanár az elmaradókkal, vagy az élenjárókkal foglalkozott külön, igényeiknek megfelelően. (Itthonról hihetetlenül hangzik, de az általános iskolában a tanár mellett mindig ott van egy segédtanár is&#8230;) A tanárok minden héten begyűjtötték a füzeteket, és a javítás mellett személyes kommenteket, visszajelzéseket adtak, valamint fejlődési célokat fogalmaztak meg a diákoknak.
Tananyag helyett a tanulás tanítása. Már eltelt 1 hónap az iskolából, amikor egy reggel az iskolába induló gyerekek láttán megijedtem, hogy biztos otthon hagyták a könyveiket. Csak ezután tudatosult bennem, hogy nincs is tankönyvük. Egyiküknek, egyik tárgyból sem&#8230; A kész tananyag helyett viszont rengeteg anyaggyűjtő, elemző feladatot kaptak. Az információk összegyűjtésében, összeillesztésében aktív szerepet vártak tőlük: interjúzás, internetes gyűjtés, könyvek jegyzetelése , filmek nézése, múzeum látogatás, tárgyi emlékek elemzése, kísérletek tervezése és elemzése mindennapos élmény volt. (Például fizika órán a sebességről tanulva, az iskola melletti gyorshajtókat kellett mérniük, és hangos fújolással leleplezniük.) A kísérletek, feladatmegoldások kapcsán folyamatosan ösztönözték őket a következő lépésekre: 1 Tudatosítsd, mire számítasz! 2. Figyeld meg alaposan mi történik, gyűjts adatokat! 3. Rendszerezd az adataid, keress mintákat! 4. Fogalmazd meg a tanulságaid, következtetéseid! (+ 5. Oszd meg a tapasztalataid, érvelj és értsd meg a többiek szempontjait.)
Alkotás, szereplés. Folyamatosan, ráadásul egyszerre több projektben is részt vettek gyerekeink. Zenei, képzőművészeti, drámai módszerekkel kísérleteztek, alkottak. Az általános iskolában az év során 3 osztályelőadást is tartottak a többi osztálynak, illetve a szülőknek, valamint két alkalommal volt osztálykiállítás, az aktuális témák kapcsán. A különböző tárgyak anyagait 1-2 havonta változó, nagyon különböző jellegű témákra fűzték fel, mint például a varázslat, kozmosz, Scott kapitány, Oliver Twist, inkák, stb. Legkülönösebb élmény Míra opera szereplése volt. Igazi operaénekesekkel együtt írtak dalokat és illesztettek össze 5 másik iskola diákjaival, és adtak végül kelő igazi színházban egy modern operát. (http://www.rosetheatrekingston.org/visiting-productions/ring-round-world)
Közösségi tér. Az egyéni feladatok mellett sok csoportos munkát végeztek. A dolgozatok esetében jellemzően egymás munkáját értékelték, ahol elvárás volt az is, hogy fejlesztési javaslatokat fogalmazzanak meg egymásnak. A nagyobb iskola közösség megélése is mindennapi élmény volt a már említett Assembly-k kapcsán, melyek témája nagyon váltakozó volt: a már említett sikerek ünneplése mellett például közös éneklés, híres vendég (olimpia éve volt!), előadóművész valami produkcióval, rendőr/szociális munkás valami nevelési témával, és persze az iskolai aktualitások. Többször volt nyitott nap, iskolai vásár, kvíz-est szülőknek. Hetente kaptunk körleveleket, programtájékoztatókat, és az iskolák honlapja is aktív kommunikációs felület volt.
Egyenruha. Na ezért például nem irigyeltem a gyerekeket, idegenkedtem tőle. Az év végére aztán ebben a témában is nyitottabb lettem. Egyértelmű identitáserősítő hatása van, ugyanakkor elejét vette az ebben az életkorban már bőven tomboló versengő és határfeszegető motívumoknak. (Persze mint tudjuk, az egyenruhában is számtalan módja van az egyénieskedésnek &#8211; egyedi nyakkendőkötéssel, ing kitűréssel is lehet vagánykodni. ) Valószínűleg a ruhának is része volt abban, hogy a gyerekeknek erős kötődésük alakult ki az iskolához, jobban része lett a mindennapjainknak, hogy odatartoznak, azt képviselik.
Felelősségvállalás, önkéntesség. A gyerekek között évfolyamfelelősök kaptak vezetői feladatokat. Folyamatosan zajlott valamilyen jótékonysági akció az iskolában, a gyerekek aktív részvételével. A gyerekek saját kezdeményeseket is indítottak, az iskolai munka segítése, környezet fejlesztése érdekében. (Míra integrációjának komoly lépése volt, amikor a tízórai pakoló csapat meghívta a körükbe. Itt aztán ráláthatott a vezetői posztért folytatott nem kis vetélkedésre is&#8230;)
Transzparens, sok szempontú iskolaértékelés. Még megérkezésünk előtt, az iskolaválasztás kapcsán tapasztaltuk meg, hogy milyen széleskörű információ áll rendelkezésre a szülők számára. Az iskolák tevékenységét formálisan és nyilvánosan értékelik szakmai szervezetek, de az informális szülői tapasztalatok összegyűjtésére is sok fórum szolgál. Az oktatási, szakmai dimenziók mellett a légkör, biztonság és a vezetési stílus is figyelembe vett szempont.
Az angol iskolarendszernek természetesen árnyoldalai is vannak. Jóval kisebb a fegyelem és ezzel együtt a tanári tekintély is. A személyre szabott, kreatív oktatás hátulütője az alapképességekben való lassabb fejlődés &#8211; például az osztás/szorzás tekintetében a mi gyerekeink jelentős előnyben voltak. Az angol szemléletbe egyszerűen nem fér bele, hogy bemagoltassák a szorzótáblát, inkább mindenféle ravasz számolási heurisztikával próbálják segíteni a tanulást. Ez azért lassabb&#8230;Összefoglaló mintaként gyerekeink első magyar iskolanapot leíró mondatára utalnék: &#8222;Angliában egy évig nem ijesztgettek minket annyit, mint itt egy nap alatt&#8230;&#8221; Persze ott is sok normát, elvárást közvetítenek a gyerekek felé, de mindezt elsősorban az értékek megfogalmazásával és pozitív megerősítéssel teszik. Itthon úgy látom, az értékek helyett a szabályok kerülnek előtérbe, és egészen más a pozitív és negatív visszajelzések aránya. A közösségi élmény, valamint a felelősségvállalás a közösség ügyeiben is kevésbé természetes, mindennapi élmény itthon. Mint írtam, nem mernék nyílegyenes következtetéseket levonni, de azt hiszem, sok minden eldől a bevezetőben említett kulturális kérdések &#8211; perfekcionizmus, megfelelés, individualizmus, bizonytalanságkerülés &#8211; kapcsán már az iskolapadban. Mindennek eredményeként aztán jelentősen más kiindulópontokról kell belevágni az itthoni a kultúrafejlesztési projektekbe.</description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=891</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>Vezetői elvonulás</title>
<description>2013.03.13.

A tapasztalatok alapján a vezetők foglalkoznak tervezéssel típustól függően víziók, álmok definiálásával vagy egészen konkrét akciótervekig lebontott stratégiával. Kedvező esetben ezt csapatuk bevonásával teszik és a nagy volumenű vágyaktól indulva jutnak el az egyének elköteleződését is megteremtő célokig, hogy mindenki érezze, hogyan veheti ki a részét a közös irányba vezető út során.
Te adsz időt magadnak?
Azonban keveseknek marad idejük saját magukra. Kevesen töltenek időt azzal, hogy tulajdonosként, vezetőként, sőt mi több szerepeik integráns egységében, tehát egy egész emberként hol tartanak. Munkám során a kis- közép- és nagyvállalatok esetében is találkozom a jelenséggel, hogy a vezetők, akiknek az emberek lendületben tartásán, motiválásán, megerősítésén rajta van a szemük, saját magukról mégsem gondoskodnak ilyenformán. Lehetne ennek önzetlenség, figyelmetlenség vagy akár szerénység is az oka, de itt sokkal inkább arról van szó, hogy kevesen ismerik fel ennek a szükségét, vagy ha azt még meg is tudják fogalmazni, akkor nem tudják, hogy pontosan kihez forduljanak, hogyan tegyék ezt. 
Persze vezetőket támogató és fejlesztő eszköznek a coaching sok esetben már ismert és elérhető és eredményes megoldás, de annál komplexebben kevesen gondolkodnak. Látva ezeket a példákat és az érintett vezetők közti hasonlóságokat találtuk ki, hogy a vezetőfejlesztésnek egy feltöltődésre, megerősödésre összpontosító formáját álmodjuk meg. Két dolgot tartottunk fontosnak: szerettük volna, hogy ezek az egymáshoz egészen hasonló tulajdonos-vezetők találkozzanak egymással és tapasztalatot, megoldásokat cserélve, támogatást és megerősítést gyűjtve töltődjenek, továbbá hogy az elvonulás megteremtse a három napos befelé figyelést, az önmagukkal dolgozás lehetőségét, megnyitva ezzel olyan kérdések, témák átgondolásának lehetőségét, melyekre a mindennapi teendők között biztosan nincs lehetőségük.
Vonulj el!
Az elvonulás már önmagában egyre népszerűbb és jó is látni, ahogy egyre többen választják az együtt gondolkodásnak, csapatmunkának vagy épp a kikapcsolósának ezt a formáját. És ezzel párhuzamosan egyre több turisztikai szálláshely rendezkedik be arra, hogy a teljes nyugalmat, zavartalan egymásra figyelés lehetőségét megteremtse. Persze ennek sok ezer éves múltjáról sem szabad elfelejtkezni, hiszen például a szerzetesrendek a világtól távol saját gazdaságot működtetve teremtették meg a zavartalan nyugalom lehetőségét. Naphosszat egyedül töltve, meditálva, imádkozva építették önismeretüket, erősítettek lelküket, ezáltal hiteles tanítóvá, vallási vezetővé, példává válva mások előtt. 
Mi épp ezt találtuk a valódi, minőségi elvonulás kulcsának: egy kolostort választottunk helyszínnek, mely magas színvonalat, kényelmet és kifogástalan kiszolgálást biztosít, de mindezt egy valódi kolostor falai közt teszi, megtartva a csend és teljes nyugalom erejét.
Csukd be újra a szemed és képzelj magad elé egy erdőszéli kolostort, ahol a természet barátságos csendes hangjain kívül csak magadat hallhatod és azokat az utazótársaidat, akik hozzád egészen hasonló céllal érkeztek a kolostorba. Képzelj el egy olyan hétvégét, ahol csak arra figyelhetsz, hogy mi mindent értél el, amire büszke lehetsz, amitől legszívesebben kihúznád magad. Egy helyet, ahol, ha azt kérdezik a különböző szerepeidben mi mindent álmodsz magadnak a következő évre, akkor meghallhatod azokat a legmerészebb képzeletedet is felülmúló válaszaidat, amiket korábban nem. Egy olyan csapatot, ahol a legnagyobb erőforrás egymás meghallgatása, ahol az aktív és értő figyelem egészen magas szinten működik, és ahol rengeteget lehet erősödni abból, hogy mások is hasonló dilemmákkal találkoznak, ezért biztosan van egymásnak mondanivalótok.
Mert egy ilyen elvonuláson nyugalom-magadra figyelés-meditáció-elgondolkodtató kérdések-befelé figyelés-fantázia biztosan van. Ami kell hozzá, hogy akinek ez fontos, az hagyja magát három napra tényleg elvonulni, kivonulni a mindennapok hangjai közül egy csendesebb térbe, ahol hallhatóvá válik sok minden, ami korábban, a mindennapok zakatolásában nem.
Zárásként néhány gondolat azoktól, akik megadták maguknak ezt a három napot:
&#8222;Soha életemben nem éreztem még azt, hogy ennyire más emberek is perzselhetnek, ezt mindig valami különös bandásodás beugrójának vettem. Ma, most, sokkal jobban és erősebben vagyok.&#8221;
&#8222;Gondolataink rendezése, belső energiarendszereink feltöltése lenyűgöző spirituális környezetben, angyalok konyháján is segítve történt. Az elvonulást követő visszaérkezés egyszerre segít önmagunkat és környezetünket egyaránt érintő, régóta halogatott és jó döntéseket meghozni.&#8221;
&#8222;Mázsás súlyokkal érkeztem, léghajón és szivárvány alatt távoztam. Az elvonulás mutatta meg, hogyan kell kidobni (örömmel) mindent, ami felesleges."
Pekár Dóra
</description>
</item>

<item>
 <link>http://www.hrcafe.eu/blog.php?bejegyzes=905</link>
<author>info@hrcafe.eu (hrcafe)</author>
<title>Változási folyamat</title>
<description>2013.05.11.

A teljes szervezetet érintő változás (Whole-Scale Change)Képzeljük el azt a szervezetet, ahol a megrendelések dramatikusan csökkennek, az alapanyag árak folyamatosan emelkednek, ahol nem lehet már költséget csökkenteni. Valamit változtatni kell. És most két párhuzamosan futó filmet szeretnék levetíteni. Az egyiken a tulajdonosi kör vagy a menedzsment a mutatókat elemzi, SWOT analízist készít, új startégiát alakít ki, ami akár átszervezést, egy új működésmódot is jelet, majd hosszas egyeztetések és meetingek sorozata kezdődik, hogy hogyan szervezzék át a céget, hogyan kötelezzék el a változás mellet a munkatársakat, hogyan kommunikálják a változást. A szervezetben félelem és a poziciók megtartásáért, az erőforrások megőrzéséért elindul a harc. A másik filmen egy nagy termet látunk, kör alakú asztalokkal, az asztalok körül a szervezet minden szintjéről és divíziójából munkatársakkal. A menedzsment elmondja, hogy változásra van szükség, és azért vannak itt most mindannyian, hogy megtalálják a legjobb megoldást. Az asztalok körül elkezdődik a beszélgetés arról, hogy hogyan látják a mostani helyzet. Minden asztal tulajdonképpen a szervezet leképezése, vagy más szóval a szervezet DNS-e. Az asztalok körül ülők a szervezet minden szintjét és minden osztályát képviselik &#8211; és mindenki elmondja, hogy az ő szintjén mit lát. Ahogyan mesterem, Paul D. Tolchinsky, a módszer egyik kifejlesztője mondja, létrejön az a pillanat, amikor &#8222;mindenki tudja, amit mindenki tud és mindenki tudja, hogy ezt mindenki tudja&#8221; &#8211; a paradigma váltás pillanata. Az ebből az állapotból születő megoldási javaslatok a teljes szervezetet érintő változást teszik lehetővé, a szervezet fejlődését célozva, és az egyéni, divizionális érdekek háttérbe szorultával. Nehéz és kitartó munkának tűnhet az akár 500 főt magába foglaló terem facilitálása, pedig valójában a paradigma-váltás pillanatától együtt lélegzik a szervezet, együtt keresik a legjobb megoldást. Talán nem kell a filmet tovább pörgetnem, hogy elképzeljük, milyen szintű lesz a szervezet és annak minden egyes tagjának az elköteleződése és a tettvágya a változás, még inkább a közösen megalkotott megoldás megvalósítása iránt. Mi kell ahhoz, hogy egy ilyen ütős folyamat beinduljon? - Egy bátor és jó helyzetfelismerő menedzsment- Alaposan előkészített nagycsoportos találkozó(k)- Kellő energia a változáshoz- Egy folyamat, amely konvergál és divergál- A folyamat vezetésében jártas szervezetfejlesztőHát nem is olyan kevés ez. Nézzük sorba, melyik mit is jelent, és hogyan támogathatjuk a létrejöttét. Bátor és jó helyzetfelismerő menedzsmentTalán mondanom sem kell, ezen áll vagy bukik a vásár. A mai vezetők nagy része sajnos még mindig abban a paradigmában él, hogy azért vezető, mert ő a legalkalmasabb arra, hogy kijelölje az utat, és ez is tőle az elvárás, tehát ha esetleg nem tudja a megoldást, akkor tulajdonképpen saját maga vezetői szerepre való alkalmasságát kérdőjelezi meg. És itt jön akkor a bátorság kérdése: Fel merem-e vállalni, akár CEO-ként, hogy fogalmam sincs, mi a legjobb megoldás?Itt lép be a bátorság mellé a bizalom kérdése: mer-e, tud-e bízni a szervezet tagjaiban a vezetés? El tudja-e hinni, hogy fontos információk, meglátások birtokában van minden egyes munkatárs. Kész-e megelőlegezni ezt a bizalmat és belevágni egy olyan folyamatba, ahol csak sejteni lehet az elején, hogy mi lesz a végeredménye. Mert ha belevág, akkor abból már nem hátrálhat ki félúton, mondván, hogy nem ilyen megoldásra gondoltam. A helyzetfelismerő képessége lesz a vezetésnek az a kulcs képessége, ami mégis leginkább abba az irányba mozdíthatja, hogy meglássa: olyan helyzetben vagyunk, amivel korában még nem kellett, vagy nem ilyen szinten kellett megküzdenünk, újszerű megoldásra van szükség, újszerű módon. A bátorság és a bizalom erősíthető egyéni és csoportos vezetői coachinggal, akkor, amikor már a helyzet felismerése megtörtént. Alaposan előkészített nagycsoportos találkozó(k)Az előkészítésnek a szerepe kiemelkedő a Whole-Scale Change folyamat esetében. Ahogyan Paul-tól hallottuk: &#8222;It is not about the event, Stupid!- Ez a dolog nem a nagycsoportos találkozón múlik, majom!&#8221;, hanem az előkészítésen. Minden egyes nagycsoportos találkozót egy tartalom-tervező csapat készít elő, ahol a résztvevők DNS-e van jelen, és ez a csapat készíti elő a találkozó tartalmi lépéseit. Az előkészítés másik kulcsa a logisztikai előkészítés, ami a munka teljes gördülékenységét teszi lehetővé. 500 résztvevő esetében a mosdó használata, az étkeztetés is kritikus faktorrá válik.Mi kell az igazi változáshoz? Változni akarás egyéni és szervezeti szinten is. Beckhard alapgondolataira alapozva a Dannemiller Tyson Associates munkatársai szerint a jelen helyzettel való elégedetlenség, a pozitív jövőkép (vágyott állapot) és az első lépések biztos megfogalmazása a vágyott állapot felé nagyobb energiaszintet kell, hogy eredményezzenek, mint a változással szembeni egyéni és szervezeti ellenállás. Az előkészítő csapat feladata úgy megtervezni az eseményt, hogy ez az energia szint valóban létre is jöjjön. Konvergáló és divergáló folyamatA változást elindítani: egy alkalom is elég. A változás végigvinni egy folyamat. A folyamatban ez első nagycsoportos indítás után mindenki visszamegy és elkezdi megvalósítani a terveket. Ahhoz azonban, hogy ez a megvalósítás nemcsak összehangoltan, hanem az időközben felfedezett kihívásokhoz, megváltozott körülményekhez is rugalmasan alkalmazkodjon a szervezet további közös nagycsoportos találkozásokra és kiscsoportos munkára tagolódik a folyamat, beépítve ezzel is a folyamatra való reflektálás és a tanuló szervezeti modellt is. A folyamat vezetésében jártas szervezetfejlesztőHazánkban is van már néhány, a módszer csínját-bínját ismerő szervezetfejlesztő, akiknek szerencséjük volt és közvetlenül a módszer egyik kidolgozójától, Paul D. Tolchinsky-től volt alkalmuk nemcsak megtanulni az elméleti alapokat, hanem Paul több, mint 50 éves tapasztalatait is megosztotta velünk az általa vezetett képzésen.Bár kicsit talán idegennek tűnhet nekünk ez a nagy demokrácia, de ha magunk elé képzeljük a sok embert, amint elmélyült dialógusban éppen minden erejükkel a legjobb megoldást keresik, talán a bőrünkön érezzük azt az energiaszintet, amire midig is vágytunk, hogy a változásokat kísérje. És bátor vezetők meg mindig is akadtak idehaza nálunk is. Úgy tűnik, minden megvan a recepthez, élvezetes főzőcskézést, még finomabb kóstolgatást kívánok. Mert a szellem a palackban igazán jó szellem is lehet. Kalmár ElviraKöszönettel és tisztelettel Paul D. Tolchinsky-nek, aki fáradhatatlanul terjeszti a változásnak ezt a csodálatos, emberközeli módját a világ minden táján, aki elhozta hazánkba is és itt hagyta a könyvét is róla az SZMT könyvtárában (Dannemiller Tyson Associates: Whole-Scale Change, Unleashing the Magic in Organisations, Berett-Koehler Publishers, USA, 2000) . Szeretettel ajánlom minden kollégámnak és minden bátor vezetőnek!</description>
</item>

 
</channel>
</rss>