Témakör: konferencia

Állítólag nem kell messzire mennünk a kreatív megoldásokért. A nyugati világban dívik egy mondás, miszerint ha valaki mögötted ment be a forgóajtón, de előtted lépett ki, az magyar. Itthon is sokszor tapasztalhatjuk a kreativitásnak nevezett „sport” előnyeit és árnyoldalait egyaránt. Sokszor gondoljuk úgy, hogy Istenadta tehetségünk és kreativitásunk bizonyos szempontból kiemel minket a nagyvilág masszájából és más nemzetekkel szemben különlegessé tesz minket, magyarokat. Tágabb értelemben véve, üzleti kultúrák, nemzetkarakterológiák összevetésekor sokszor olvasható, hogy egy cégcsoporton belüli nyugati és magyar munkavállalók közötti egyik jelentős különbség, hogy az utóbbi ötletes, kevésbé szabálykövető, ezzel összhangban a kollektivizmussal szemben az individualizmust részesíti előnyben. Más szóval önálló és kreatív. Még „másabb” szóval önzőbb és az egyéni érdekeit a közösséggel szemben sokkal jobban előnyben részesíti, mint nyugati kollégája.

Mitől lesz jó egy csapat? A szervezeti problémák csodagyógyszere-e a csapat? Megkerülhetetlen kérdések ezek, amikor arra gondolunk, hogy a szervezeti eredményeket milyen szinten növelheti egy magas teljesítményű csapat. A csapat eredményességét sok féle módon próbálják a vezetők ösztökélni.

Sikeres egyénekből ad-hoc módon összeszedett csapat olyan, mint egy középkori lovagi roham: nehézpáncélos egyének tömege zúdul rá a kiszemelt célpontra. Ha a vezető a gyeplőt elengedte, akkor már nincs visszaút, az egyének egymás mellett, de egymással versengve vágtatnak, tekintet nélkül arra, hogy a másik a cél felé tartó úton meddig jutott. Stratégiai szinten ilyenkor módosítani fizikai lehetetlenség. Taktikai (értsd: operatív) feladatok, finom hangolások elvégzése pedig esetleges – nincs sok idő, hogy a rohanó egyéneket egyenként egy irányba terelje a vezető.

A Figyelő és a DGS Global szervezésében 2009. szeptember 23-24-én megtartották az Országos HR konferenciát és kiállítást. A rendezvény első kerekasztal beszélgetésén lényegi kérdéskört jártak körbe a beszélgetők: a megváltozott üzleti környezet miként hat a HR üzleti szerepére? A szervezők sikeresen verbuváltak egy heterogén, nemzetközi HR vezetőből, hazai HR vezetőkből, cégvezetőből, tanácsadóból álló csapatot, ahol az eltérő üzleti háttér, szakmai tapasztalat egyszerre hozta felszínre a jelentős eltéréseket, véleménykülönbségeket és párhuzamokat, szakmai azonosságot.

Mini jégkorszakban élünk. A korábbi üzleti hálók befagytak, a cégek sok esetben egymástól elszigetelt vadászó csoportonként bóklásznak, hogy a még felhajtható nagyvadakat megleljék, vagy a jégbe fagyott mamutokat megtalálják. Váratlanul, bár nem előjelek nélkül érkezett ez a jégkorszak. Jelenleg, úgy tűnik, kisebb olvadást várhatunk, de senki sem birtokolja a bölcsek kövét és nem tudhatja, hogy rövid interglaciális korszak köszönt be, vagy valóban újraindult a globális felmelegedés.

 Utánanéztem kicsit a 2009. szeptember 23-24-én megrendezésre kerülő országos HR konferencia programjának. Igen érdekesnek ígérkezik.  Számomra igazi csemegének tűnt a sok szakmai kerekasztal után a művészetek, sportok becsempészése a HR-világba.Gondolom azért, mert
érdeklődésem révén hozzám is közel állnak a művészeti tevékenységek, így sokat alkalmazom a különböző technikákat az általam fejlesztett programok során. Szóval nem csak a zenekarokban és a sportban fontos a kérdés: hogy is lesz csapat a tehetségekből? Milyen dinamikai tudás segíti a szakembert a megfelelő "dreamteam" kialakításában? Ha velem tartasz, megpróbálok válaszolni rá.

Mi a szerepe a Humán Erőforrásnak krízis idején, csökkenő ráfordítható források és növekvő munkanélküliség mellett? Egyáltalán, amikor a cégek működési egyensúlyának, profitabilitásának a fenntartása a létkérdés, a látszólag „pénzvivő” területek, mint marketing, humán erőforrás milyen súllyal képviselheti magát a döntéshozatali folyamatokban?  Ez a kérdés nap, mint nap asztalra kerül a föld összes modern gazdaságában. A krízis hatására valóban zajlanak-e változások a HR-ben? Stratégiai partnerré válhat-e a HR?